Ez a kifejezés ma este jutott eszembe, amikor fél 10kor két kukorékoló gyerekhez mentem be sokadszorra. azt nevezem így, amikor egyikük alszik délután, másikuk nem, tehát nincsen igazi délutáni pihenő, ugyanakkor este 10előtt sincs, mivel aki aludt, nem alszik el azelőtt...

From 2010 január

a mai este fő témaköre a cumi volt, ami történetesen éppen nem volt meg a lefekvés pillanatában. nekem meg éppen ma este lett nagyon elegem a folyamatos cumi és egyéb alvós holmik keresgéléséből, így úgy döntöttem, hogy nem keresem tovább, lehet anélkül is aludni. ezt kicsivel később már megbántam, és újra keresésbe fogtam. meglett. Julcsi kimászik, fél, Tomi kijön fél, én kiabálok, Tomi visszamegy sír, Julcsi nem megy vissza nem sír... stb.ja közben folyikazorrom, fájatorkom, égaszemem...

újra leülök melléjük, Julcsi újra kimászik, én pedig csak azt mondom félhangosan: elegem van ebből az egészből és tényleg elegem van... és akkor ránézek a már szuszogó Tomira, ahogy édesen cummog, kicsi kezével nyúlfejűt álmában még finoman morzsolgatja, kis meleg teste pihen a hálózsákban... és Julcsi kimászik az ölembe, amihez már semmi kedvem, de akkor persze hozzámsimul a simulós testével, selymes kis hajával, pici kezével megsimogat, fogja a kezem, rámnéz, becsukja a szemét, újra rámnéz...aztán hamarosan ő is szuszog...

és ahogy nézem őket, elszáll az egész, az elegem van,.. és nem érdekes többé a dupla műszak sem.. (egészen holnapig :-)

From 2010 január

még van egy tanulság: holnap reggel fogok egy erre alkalmas dobozt: reggel mindenki belerakja az alvós holmiját, magasra felteszem, du. alvásra levesszük, azonnal utána újra felteszem, majd este, amikor már tutira ágyban vannak leveszem a holmikat... ezt már régóta tervezem, de most meg is valósítom... nincs több keresgélés!

a képek még szombatról vannak, amikor a nagy eső után, a 3ashatárhegy lábánál még akadt egy kis latyakos hó...