Kevesebb, mint 24 órával a nagyszerű csiribiris bejegyzés után, több, mint 1 órán keresztül altattam a krapócákat, amely folyamat végén J-t ringatva sikerült, T-val utána a szobából kimentünk - így nem sikoltozott és rugdalózott tovább :-)
Mindeközben - hogy ne legyek ideges - elmélkedtem pl. azon is, hogy milyen hihetetlenül érzékeny egyensúly ez, hogy épp elalszanak, vagy épp nem. hogy ez a két eleven, állandóan mozgó, fantáziáját pörgető, minden neszre felfigyelő, egymást hergelő kisgyerkőc úgy tudjon éppen egy időben ellazulni, hogy szándékuk és tudásuk szerint a külvilágot és egymást kikapcsolják és a pihenésre hangolódnak.
 |
| From 09_03_01tol |
na, és milyen hihetetlenül érzékeny egyensúly az, amiben én vagyok - amikor épp egyáltalán vagyok valamilyenben - az alvást illetően.
Elég egy kemény éjszaka (3kelés Julcsihoz, egy Tomihoz, ez már nekem sok), aztán a délutáni altatás kudarca, amelyben én már többször elszenderedek, és fájdalmasan felriadok a sikításra és én minden eddigi pozitív tavaszi éeleterőmet elhagyva újra ütni vágni tudnék magam körül és ordítanék, hogy nem érdekel semmi csak hagyjanak aludni.
 |
| From 09_03_01tol |
aztán még adhatnám ennek a bejegyzésnek azt a címet is, hogy a tevékenységmegszállott.. - ugyanis este mindenképpen csinálok valamit. az, hogy elalszik, megágyazok lefekszem nem megy. tán itt a hiba.
Ma Tomi a Krúdyban alszik. Julcsit - ezt már múltkor is észrevettem, amikor T. egy órát töltött Juli néninél - rendkívüli módon felzaklatja Tomi távolléte. Mintha valami alapvető biztonsági faktort vesztene el. Sétából hazaérve úgy sírt, amikor a folyosóról behoztam, csak Z. nyugtatta meg vmi papírgalacsinokkal, és bár fáradt volt, nagyon nehezen lehetett elaltatni az "üres" szobában, csak sírt, végül úgy aludt el, hogy Z. arról mesélt neki, hogy Tomi miket csinálhat a Krúdyban, hogyan vacsorázik, fürdik, alszik Sári mamával...
 |
| From 09_03_01tol |
Kíváncsi vagyok a ma éjszakára...
