gyorsan még azt, hogy tegnap meg a kamaraerdőn voltam T-val szánkózni és hóban menni, és azt is nagyon élveztük, persze elinduláskor szokásos szívem majdnem megszakad, hogy síró Julcsit itthon hagyom. nem tudom hogyan legyen ez, vagy T-val megyek, és J. sír, hogy nem jöhet, vagy a két gyerekkel, amire hétvégén nem igazán vagyok hajlandó, hisz hét közben épp ezt teszem naponta, vagy itthon ülök én is a ragyogó napsütésben és szikrázó hóban (vagy máskor napsütésben, hó nélkül, stb. adott időjárás behelyettesítendő) szóval ezt még nem sikerült kifundálnom, ráadásul sértődötten indulok neki, mondván "más családok közösen mennek 7végi programra" :-)
na persze. megnéztem, rengeteg szánkózó gyerkőc volt, ezek kb. 40%ban anyukával, 20%ban apukával, 20%ban nagyszülővel és csak a maradék 20%ban két szülővel voltak. szóval azért ez másutt sem feltétlenül van amúúgy...
na meg emíígy is jó volt.
és még azt, hogy 3. olyan este volt, hogy mindannyian együtt itthon, anyatej meg reggelre eltéve, és hát gond egy szál sem volt, mese, én altattam, lefekvés ének minden OK. még egy pici panasz sem jelent meg. hurrá.
és még azt, hogy mostanában egyre többet játszanak együtt, vagyis egyik féle, hogy J. utánozza T-t, ugyanazt nézi, ugyanazt próbálja csinálni, sajnos a laptopot is használni szeretné...
 |
| From 09_02_15től |
másik, hogy T. mondogatja J-nak hogy mit tegyen és mit ne és J. többé-kevésbé szót fogad - vagy kikap. - de azért őt sem kell félteni.
Sétálunk, sétálunk, egy kis dombra...
 |
| From 09_02_15től |
ja, meg még azt...hogy hiába próbálom megjegyezni Tomus hosszú meséit a markolókról, az intercity-k ről, és egyebekről, amint vége azonnal elfelejtettem. magnót meg nem tartok a kezem ügyében, bár gondolkodom egy kis digitális hangfelvevő beszerzésén, amit titokban a zsebemben adott pillanatban benyomok... már a gügyögő korszakban is gondoltam rá... tán később örülnék neki.
