Tegnap két szürreális jelenetben is részem volt:
Az első: mosogatást befejezvén megyek be a szobába, valamiért meggyőződésem volt, h Tomi ott sertepertél a konyhában...
Beérek: Látok "egy kisgyereket" A másodperc töredéke alatt hiretelen cikázott végig az agyamon, valami olyasmi, hgoy:
Julcsi? Nem lehet, Julcsi nem tud kijönni az ágyából.. Tomi? Tomi kinn van a konyhában! Ki ez a kisgyerek? de hát ez a kisgyerek Tomi!
az egész kicsit olyan volt, mint egy filmbeli jelenet, amiben egyszer csak ott van valaki a szobában, akiről tudom, hogy nem lehetne ott, de valahogy mégis elfogadom, hogy ez a csoda most megtörtént. sajnos az érzést nem igazán tudom megörökíteni.. Tomival meg csak néztünk egymás szemébe pár mp-et.. :-)
A másik:
Egyszerűbb és rövidebb: Julcsi vacsora közben - épp a mandarinevésnél tartottunk - egyszer csak megszólalt, hogy : mandarin.. persze, nem ilyen tisztán ejtve a szót, de számomra félreérthetetlenül . és amikor másodjára is mondta, akkor már Zoli és Dani is megerősítették, hogy valóban azt mondta, sőt T. is nagyon nevetett!
