Kisebbfajta csodaként élem meg, hogy Julcsi már nagyjából két hete esténként többnyire az ágyában alszik el. Egyszer mikor hazaértem táncról, s kérdezem mi volt, mondja Z, hogy minden OK., gyerekek szépen lefeküdtek, mesélt nekik, énekelt aztán elaludtak, előbb Julcsi, majd Tomi.
én nézek elkerekedett szemmel, hogy mármint Julcsi a kezedben? nem, Julcsi az ágyában. Aztán két nap múlva szerencsére ismét nem voltam otthon este :-) és a gyerkekek ismét így aludtak el.
Azt már végképp nem akartam elhinni, hogy ez esetleg még nekem is összejöhet, de azóta már három este volt, hogy én is így altattam! Julcsi kicsit sírdogál, ide-oda vetődik, feláll (hálózsák rajta), újra lefekszik, sír, abbahagyja, textilpelust morzsolgatja, ide-oda vetődik, majd előbb-utobb elalszik :-) mondjuk nekem nem mindig jön össze, van hogy nagyon belelovallja magát a sírásba, és akkor inkább kiveszem, ha másért nem, hgoy legalább T. el tudjon aludni. de hát az hogy ez így lehetséges, ... azóta sem térek magamhoz. és óriási megkönnyebbülés nekem. valahogy úgy képzeltem, hogy Julcsit még két éves korában is hurcolgatni fogom ide-oda míg hajlandó lesz lehúnyni a szemét, de most látom, van rá esély, hogy nem így lesz :-) mint ahogy azt még mindig úgy képzelem, hogy két éves korában is hajnalban meg este anyatejet fog kérni... hátha ez sem így lesz :-)
hajnalban az van, h mostanában nincs erőm ringatgatni, meg ilyesmi, ha felsír, viszont ha oda is veszem, és szopik, előbb utóbb elveszem tőle, hogy én is tudjak aludni ,ilyenkor éktelenül sír szegénykém, mintha valami nagy baj történt volna a világban, becsukom az ajót, hogy T. tudjon aludni, J. sír, mi nagyjából alszunk, időnként valamelyikünk simogatja, aztán előbb-utóbb elalszik.
de pl. tegnap megfigyeltem, hogy kb.2 perc sírás után abbahagyta, és onnantól még vagy 15 percet fenn volt, nézelődött, nézett minket, aztán elaludt. ma meg már nem is sírt... szóval ez is változhat.
A délutáni alvások eléggé kiszámíthatatlanok mostanában. T. vagy elalszik, vagy nem, ha kb.10p alatt nem alszik el, akkor nem kínozzuk egymást, neki elfogy a türelme, amitől nekem is akkor inkább kimegy olvasgatni, játszani még egy kicsit. jó esetben ezalatt (vagy még ezelőtt) J-t sikerül elaltatni (pl. ebédelés közben lecsuklik a feje, vagy már sétáról hazafelé babakocsiban elalszik, vagy kis ringatással elalszik, vagy végső esetben szopival elalszik. szóval jó esetben T. ezalatt nem kiáltozik, hanem kedvesen játszadozik a másik szobában. Aztán 30-40 perc múlva újra próbát teszünk az alvásra. bemegyünk, Julcsit jó esetben nem ébresztjük fel..
és még jobb esetben ilyenkor 11 T. elalszik (az egyeseket ő írta, miközben azt mondta: az egyesek...)8 888888 az mik? 4444 most négyesek!5 hol van ötös? (nem látja, hogy hova írta) 55555 húú..
na, szóval egyelőre ennyit a bejegyzésről, majd folytatom....
