MÁr csak egyet kell aludni, és jönnek haza a fiúk! :-) Tomival néhány rövid telefonbeszélgetést sikerült lefolytatnom, például ilyet:
-Szia Anya, Szia Julcsi,
-Szia Tomi, mit csinálsz, miket játszottál, kivel?
-Jaacsival, szia Anya, szia Julcsi...
vagy például:
-Szia Anya, mézes süti, Szia Anya...
-Hmm. Szia Tomi....
AZ előre eltervezett tevékenységek egy részét sikerült elvégeznem, de hamar rájöttem, hogy hülyeség volt felállítani magamban hogy mennyi mindent kívánok csinálni ezen a hétvégén, és azon stresszelni magam, hogy mi nem lesz meg, ahelyett, hogy az alap, hogy Julcsizok, és esetleg a maradék időben mást is csinálok. Ugyanis Julcsi mellett kb. lehetetlen volt bármi mást csinálni, és ez igy rendjén is van, csak nem kell rá számítani...
Viszont a légmosó végre tiszta, és van Tiramisu is holnap estére, amit persze már megkóstoltam...
Az éjszakák kezdete kissé kritikus volt, a mait "kíváncsian" várom. Félelem, rémálmok, felriadás, különös tudatállapot. nagyon nem vagyok én már az egyedülléthez szokva. és ezeken Julcsi ittléte nem igazán változtat.
 |
| From 08_10_04MiskolcHidveg |
Kissé különös belegondolnom, hogy nem egész tíz éve, az Alpokat jártam tök egyedül, sátor nélkül, egy hálózsákkal, a szabad ég alatt, a sziklák tövében töltve az éjszakát., máskor meg egy szál magamban egy kis sátorral Dél-Belgiumban az erdőszélen... HÁt ott is voltak rémálmok, az igaz, de azért kicsit mások voltak a körülmények. Nem tudom megyek-e még valaha egyedül valahova...
 |
| From 08_10_04MiskolcHidveg |
Ja, és tegnap, vagy ma arra gondoltam, hogy így, hogy Z. jegygyűrűje már végképp elveszett, jó volna csináltatni neki egy újat, pl. a házassági évfordulónkra talán... erre ma este Z. telefonál, hogy (másfél év után) meglett a jegygyűrűje egy inge zsebében...
