pillanatnyi helyzet és válaszok, Tomi saját magáról készített fotóival...

From 08_09_szeptvége

Ha jól számolom, ma lesz az 5. este hogy Julcsi nem szopik éjszaka.

A dolog úgy nézett ki, hogy volt az első, amikor szoptattam egyszer, és a második ébredésnél éreztem, hogy na, akkor most elég..feküdt köztünk, sírt, simogattam, felvettem, ringattam, visszatettem, sírt, nem emlékszem.... itt kezdődött talán az egész.

a második éjjel: Rendhagyó este, Julcsit 7 körül szoptattam, mert Cini Mama és Zoli Papa és Kincső fektették a gyerkőcöket, mi pedig a Belga Sörözőben majd pedig a Mammut mozijában ünnepeltük, hogy majd egy éve, hogy Julcsikánk megszületett! Sör jó volt, film is, bár több, mint szkeptikus voltam, amikor Z. a Fekete Lovag, illetve még egy nem sokkal szimpatikusabb című filmet tudott felsorakoztatni.. Fekete Lovag (Batman!! :-) lett a választás, és .. meglepően jó film!

From 08_09_szeptvége

na, visszatérve a témához, visszatérve otthonunkba éjjel egy körül elméláztam, ilyen rendhagyó este után csak nem fogom megvonni tőle... tanakodtam hangosan, hogyan is csináljam, mire Z. valami olyasmit mondott: eltökéltséggel... Jó, gondoltam, és J. aznap éjjeli ébredésekor kb. 5p ringatásra visszaaludt...(hajnalig. persze, mert az egyelőre a határ)

harmadik éjszaka: kritikus. háromkor ébredés, innentől ringatás, lerakás, sírás, ringatás, sírás (mutogat a nagyágyra a drága...), ringatás, lerakás, sírás... ledőlök a matracra mellé, kezemet át a rácsokon, rá a hátára, simogatom, sír, elalszom, elalszik (gondolom, mert reggeli ébredéskor nem úgy tűnt, mint aki még órákat sírt...)

ez volt az a helyzet, ahol kb.egy óra alatt eljutottam oda, hogy nem tudtam felkelni és kivenni őt az ágyból. a szuper: elaludt. ja, persze, persze, én az ágyban sokáig sírva hagyós dolgot nem tudom, és nem is akarom csinálni, az nekem nem fekszik. fokozatosság van.

Amúgy meg tényleg: ez az egész annyi, hogy van egy pont, ahol elég, ahol váltani kell, ez az, amikor a kismama eldönti valójában, hogy innentől másképp. és na-ná, hogy gyerkőc ezt érzi. Z. azt mondta tegnap, hogy higgyem el, olyan gyorsan elrepül ez az idő, hogy jön Julcsi és bújik, és szoptatom, ott köztünk, miért nem használom ki minden pillanatát.

És ezt érzem én is, mert amint odaveszem, annyira csodálatos hozzábújni, bevenni a paplan alá, szöszmöthajához odanyomni az orrom... de ezekért a pillanatokért nem áldozhatom be a pihenést, a másnapi létezést, egyáltalán a normális létet. ambivalens.

tegnap totálkáros voltam, tényleg totál...ezt most nem részletezem, de éjszakára visszanyertem az erőm.

From 08_09_szeptvége

így aztán, lett negyedik éjszaka: Julcsi este fél kilenctől éjjel négyig folyamatosan aludt, szerintem akkor is Tomi nyöszörgésére ébredt fel (ő valójában fel sem ébredt, csak álmában nyöszörgött kicsit, megsimogattam és aludt tovább) Julcsi sírt: kivettem, vállamra hajtva fejét kis séta, majd pár korty víz, fej vállamra vissza, még kb.2perc, majd betettem az ágyába.. még párat felnyöszörgött majd aludt hatig. akkor jött mellénk, tejivás után még 3/4 7 ig aludt!

és ami annyira szuper: reggel ébredve kedves aranyos vidám huncut volt, egyáltalán nem tűnt úgy, mint akit megvisel ez a "megvonás" játszottunk, szoptattam, hülyéskedett, néztünk egymást, simogattam, és sokkal nyugisabb voltam, mint eddig, a hosszasan cummogott, fél oldalamon aludt éjjelek után...

egyáltalán nem szeretnék messzemenő következtetésekbe bocsátkozni a jövőről, egyelőre csak annyi: hogy ez most így sokkal jobb, kitartás meg (fogalmam sincs miféle erőből) egyelőre van. ezt rendesen rombolja ha T. nem alszik nappal, főleg ha J-t is felveri..

holnap este tánc.. már az új helyen..

-- most felsírt Julcsi, miközben képeket igyekeztem feltenni - - hihi