érdekes álmom volt.
volt itt vonatozás, bicikli, sötét, rengeteg minden, de a legérdekesebb momentum-épp egy kevéssé megörökíthető. a plusz érdekesség: álmomban épp azt meséltem Zolinak, hogy mit álmodtam. álmomban tehát azt álmodtam, hogy
hirtelen kitárult a világ, rengeteg mindent láttam és éreztem, szabadságot, kreativitást. agyagozni szerettem volna: agyagból formálni dolgokat, elképzeltem, de az elképzelés mintha minjárt meg is jelent volna: nonfiguratív alakzatok, többek között az volt az ötletem, hogy valamiféle kettős Möbius-szalagot gyártok (amit majd Zentánnak adok ajándékba), mármint amin két csavar van, agyagból, elképzeltem, ahogyan formálom, simítom.. közben előttem volt képzeletben az Escher kép, (amin a hangyák másznak),
és még egy csomó mást is terveztem készíteni, amik most nem jutnak pontosan eszembe. Valakivel még beszéltem is, és teljes átéléssel mondtam, hogy én mostantól agyagozni fogok, és készítek rengeteg mindent, és tudtam is hogy miket, tele voltam ötlettel.
aztán készültem még rá, hogy gesztenyeszívet és marcipánszívet csinálok csokibevonattal Zolinak,
nem emlékszem több konkrét dologra, csak arra, hogy nagyon jó érzés volt, ahogy áramlott az agyamban a sok gondolat, ötlet, szabadon, megvalósításra várva...
