érzek valami megfoghatatlan egybecsengést Ada-Hanga és Dorka-Julcsi-Tomi napok történéseiben, gondolataiban.
volt például az éjszakaátalvás, ami nagyon konkrét, de általában csak úgy olyan, hogy beleolvasok Ada blogjába, és sokszor az az érzésem, hogy na, ezt akár én is írhattam volna éppen most, éppen ma. na persze, ha úgy tudnék írni, mint A. De nem is erre gondolok, hanem a témákra.
szóval kavarognak a gondolatok, egész nap a blogagyú agyában, a gyerekek meg csak egyre másra csinálják, mozogják, mondják, mutatják az újabbnál újabb dolgokat.
A mai napon például:
Julcsi gyakorlatilag négykézlábra állt - majd rögtön utána előre is bukott - még fejnehéz. de tetszik neki nagyon a dolog!
Az utóbbi kb. egy hónap fejleménye, hogy már teljesen össze-vissza forog, hasról hátra, hátról hasra, körbe vízszintesen, pillanatok alatt kidugva mindenét a rácson, ha épp az ágyában fekszik. Eléggé jól megkaparint már dolgokat, és jól tudja irányozni a szája felé.
Tegnapi nap történt, hogy Julcsi reggel rájött, hogy a lába
az a lába. vagyis, hogy az ő része, fogta, nézegette, és hihetetlen késztetést érzett rá, hogy a szájába tuszkolja, de szegénykémnek nem nagyon sikerül, ducibbfajta testalkata, és kevésbé hajlékony mivolta miatt. azért egy kis rárugóztatással a nagylábujj pár pillanatra bekerül a szájába...
Alvásügyben az a helyzet, hogy nincs semmi különös. este már elég rendesen elalszik akár nyolc-kilenc körül - mint egy rendes kisgyerek - eztán még ébred egy-kétszer, de vissza is alszik, már nem játszadozik. éjjelek meg változóak. van úgy, hogy 4-5ször is! ébred, nekem hol van erőm visszaaltatás után saját ágyába helyezni, hol nincs, hanem mellénk fekszik. aztán vannak jobb éjszakák, egy három-négy körüli és egy fél hat-fél hét körüli keléssel. ez már szupernek számít. a fél hat körüli ébredésnél már mindig magunk mellé fektetem. egyre nagyobb teret követel magának. véletlenül sem hosszában helyezkedik az ágyon, és gyakrabban nem oldalt fekszik, hanem vagy hason, vagy háton, két kezét szétdobva...
Nehezen veszi az orrán a levegőt. hogy mi ez az egész, nem tudom, pedig egyre jobban szeretném tudni. váladékot alig tudok kiszedni az orrából, viszont szopni is alig tud, mert ahogy nagyobb levegőt próbál venni az orrán, elakad a levegő - innen kintről valahogy úgy képzelem, ogy egy takonybuborék (hártya) képződik, ami miatt nem megy tovább a levegő. nekem is volt ilyen gyerekkoromban. pillanatnyilag párásítok ezerrel, mert egy kisérlet folyamán arra lettem figyelmes, hogy magas páratartalomnál mintha valamivel jobb volna a helyzet.
Egyébként Julcsit már kb. egy hónapja hason altatom. mondjuk nem tudom mi lenne, ha nem. végeredményben kb. 3 hónapos kora óta náthás. lassan olyan természetes lesz szegénynek az orrszívás, mint nekünk a fogmosás esténként..
Tomi legalább ily gyorsan változik. Szavait összegyűjteni tán még most itt az utolsó alkalom, aztán már nagyon sok lesz. csak hát nem annyira jutnak eszembe:
Tó (autó) Csii (Julcsi), Anna, Kucsii (vonat, autó, babakocsi) le, be, ki, babaa, babaakucsii, só, mem (nem) - ezt mostanában kezdte használni. stb..
vannak mondatok is: Csii odá... általában amikor Julcsit kéri az ágyába, és mutatja, hogy tegyem be.
Ma amikor Julcsi vizét ereszetm, megyek kifelé, látom Tomi ott áll a kád előtt, mutat a vízre és azt mondja magában: Csii, deje, odá, áhá,..
rajonganak egymásért.
ezt nem is tudom pontosan leírni, ahogyan néznek egymásra. egészen különös. és egészen megható.
Pár hete volt az is, hogy először láttam, hogy Tomi egy vékony peremen szeretett volna végigsétálni.olyan jó érzés volt! a peremkorszak! aztán ma: a botkorszak. visszavonhatatlanul elkezdődött. ez egyáltalán nem jó érzés. felmászókorszak is elkezdődött és az ellentmondókorszak is. és sajnos tegnap hozzávágott egy játékot Julcsihoz. Ja, és az orrszívás már nem úgy megy, mint egy hónapja, egyedül, szépen ügyesen. Hanem lefogva, ordítva... de hiszen tudom: minden minden pillanatban
