"..... hanem, hogy ketten azonos irányba tekintenek."
Azóta - amióta az előző bejegyzést írtam - , mintha napok teltek volna el.. pedig csak néhány óra.
Tomi végül egyáltalán nem aludt délután. volt egy próba arra, hogy miközben Julcsit szoptatom, ő odafekszik mellénk a nagyágyra.. ez kb. egy percig volt fekvés, majd ide-oda mendegélés lett belőle.. visszatettem az ágyba. - sírás. nagy nehezen sikerült eljutni oda, hogy megengedte, hogy nyitott ajtónál kimenjek a másik szobába, én ott fel-alá járkáltam, tettem-vettem a konyhában is, de ő nem feküdt le, csak hullafáradtan ácsorgott. párszor próbálkozott, hogy vegyem ki, nagyjából háromig hajthatatlan voltam, majd kivettem. mindeközben néha kopácsoltak és újra-és újra fúrtak, amikoris ő újra-és újra rémülten sírni kezdett.
Most este is sírt, de mintha nem lett volna benne az a nagy rémület. Zoli végül benn maradt...
Történt még az, hogy itt volt Varga Dóri Nimróddal, aki szintén nem aludt délután, így két lankadt gyerkőccel,
plusz Julcsi plusz Zoli mentünk a játszótérre, ahol bizonyos mértékig feléledtek a lankadtgyerkőcök.
és még történt, hogy a hazafelé úton láttuk Michelle Wild-ot és kislányát Málnát... no, persze nem én ismertem fel őt, hanem a férjem, nekem csak az tűnt fel, hogy az a nő úgy néz, mintha ismernünk kéne valahonnan..ja, meg hogy az autójában egy gigantikus méretű plüssmicimackó ült a hátsó ülésen.. ki mit lát meg :-)
És történt még az, hogy Julcsi egy óriási adag (Zoli szerint: "Dorkuskám, ez annyi, mint egy negyed Fruttapura, nem lesz tőle semmi baja...) szóval, mondom, egy óriááási adag reszelt almát benyomott, és kért volna még...
És még az, hogy Julcsi a halalakú , különböző részekből összeálló rágókát csócsálja, kiveszi a szájából, majd nézegeti, és láthatóan más irányból szeretné újra behelyezni.
És még az, hgoy Tomi elkezdte magát Te-nek hívni, azaz délelőtt a következőre leszek figyelmes: Tomi ácsorog az ágyban, és magára mutogat, közben azt mondja: te..... aha, ... te.....aháá! .. te...
Lelki háttér és megoldáskeresés:
Különös az ilyen, mert délután konkrétan úgy éreztem, hogy vége a világnak, ez így nem megy, kész, éjszakai háromszoros ébredés, tomi nem alszik el, és hogy Julcsi ismét náthásabb - napi több orrszívásnyival - na, ez így sok. és igazából nem is hogy fizikailag nem bírnám, mert csak időnként remeg a lábam, az igaz, de ez is inkább az idegi kimerültség. belegondoltam:tulajdonképp az elmúlt másfél évben ez a tomifélelem a harmadik valódi probléma, amivel szembe kell néznem (volt ugye a tejpara tominál, aztán kb. fél éven keresztül, hogy ébredezett éjszaka), de nyár eleje óta igazából nem volt semmi, és teljesen el is szoktam, sőt el is felejtettem, hogy lehet probléma a gyerekkel. így aztán előkerültek a porosodó kismamakönyvek: Tracy Hogg Suttogója, A Picik és Kicsik, belenéztem A Mérei Gyermeklélektanba, és Vekerdy egyik könyvébe, az interneten keresgélésről nem is beszélve. mindezt persze úgy, hogy a gyerkőcök körülöttem nyüzsögtek. nos, a suttogó első kötete csecsemőkről van, második nincs meg. a P&K-ben egy-két használható gondolat volt. pl. hogy ne azt mondjuk, hogy ne félj, hanem, hgoy nem fog bántani az a dolog, de azért vigyázok rád, nem megyünk közelebb. szóval főként, hogy fogadjuk el a félelmét, semmiképp se nevessük ki - ilyesmi eszembe sem jutott volna. és, hogy semmiképp se hagyjuk magára vele- ilyesmi sem...Gyermeklélektanban, és a nekem meglévő Vekerdy könyvekben nem találtam erről.
nem vagyok igazán kisegítve, tomi továbbra is fél.. bár, talán valamicskét javult, remélem egy idő után , ha már elég ideje megszűnt a kiváltó ok, már nem is lesz félelem. ja, még egy érdekesség volt, nem tudom az melyik könyvben:? hogy valószínű egy ilyen konkrét erős félelemnél addig összegyűlt kisebb szorongások pattannak ki egyszerre...
én - itt most bevallom - magamnak, egyik nagy saját félelmem, hogy a mi vitáink, veszekedéseink okozhatnak olyat a gyerekeknek, ami ilyesmiben jön elő. persze, összességében, azt gondolom, az, hogy sokkal többet látnak minket együtt, megölelni egymást, hogy együtt játszadozunk négyesben az ágyban, hogy ölelkezünk együtt, hogy nevetgélünk, hogy úgyis az az alapvető kisugárzás, hogy szeretjük egymást és, hogy ez sokkal többet ad, mint hogy összekapunk és erélyesen beszélünk egymással, de azért ott van bennem, hogy és, mi van, hogyha nem? és hogyha ez az egész innen jön
