délután egy körül megérkeztünk Lilláékhoz, már a liftben nevethetnékem lett, amikor meghallottam, hogy... fúrnak :-)
köszöntünk Lillának, kölcsönkaptuk a kukásautót, mert Tomi már nagyon beleélte magát, hogy játszani fog vele, és hazajöttünk. másodikon megkérdeztük: ma már nem fúrnak.
Tomi ebédelt, Lilla fasírtjából plusz rendelt ebédből, letettem aludni, elkeseredés, sírás. ki szeretne jönni, vagy üljek oda, és közben mutogat felfelé, meg lefelé, hogy fúrnak. nem fúrnak, mondom. de sír. megegyeztünk, hogy nyitva hagyom a nappali felé az ajtót, és úgy szoptatom Julcsit. Tomi édesen lefeküdt, ez megnyugtatta, néhány perc múlva már aludt is.
Fúrnak... de most nem olyan hangos. annyira aranyos, amikor fél, és olyan rossz lehet neki. én meg rohanok hozzá, hogy tudja, hogy számíthat rám persze... és annyira meghatódtam most, hogy nem használta ki a helyzetet, amint megnyugtónak találta az ajánlatom (nyitott ajtónál alvás), nem próbálkozott be játszással, vagy kiabálással, szép csendesen lefeküdt... Tomi ilyen.
Julcsival most a laptop előtt fekszünk a földön. én írok, ő egyelőre csak nézi...és kopácsol a földön a kis lábacskáival. szép délutáni kilátások az alsó szomszéd számára...
