"Álomszuszék nyulam szőre
Kisimul az első szóra
Jobb füle a lepedője,
bal füle a takarója.
Megfordul ő egykettőre,
Mikor éjfélt üt az óra.
Bal füle a lepedője,
Jobb füle a takarója." (E.I)
Bizonyos dolgok tekintetében vannak (lettek?) koncepcióim. Így pl. az etetés és az altatás. (végül is nem sok minden mást kell csinálni egy csecsemővel...:-)
Az etetéssel kapcsolatosan lehet, hogy a gyakorlat megelőzte az elképzelést, mert Zs. egészen a kezdetektől fogva nagyon korrektül nagy adagokat fogyasztott az anyatejből, viszonylag gyorsan, és az étkezések között legtöbbször kivárja a bűvös három órát. Ami jó. Ugyanis ebben a témában az elképzelésem éppen az volt, hogy elejét veszem annak, ahogyan Julcsinál oly emlékezetesen a délutánok egybefüggő szoptatáshoz kezdtek hasonlítani.
 |
| Származási hely: 2012.04.15Lénarc |
A másik az altatás, mégpedig, hogy a cummogva alszik el, jobb esetben karon hordozva dolognak is véget vetünk (szegény harmadikgyerek :-). Ami persze nem azt jelenti, hogy sosem alszik el szoptatás közben, vagy hogy sosem ringatjuk álomba, inkább azt, hogy tudatosan törekszünk arra, hogy az esetek nagy részében a pihiszékben, ill. este az ágyában szenderedjen el.
 |
| Származási hely: 2012.04.15Lénarc |
Persze szó sincs arról, hogy ezek valamiféle gyereknevelési koncepciók volnának, és én úgy gondolnám, hogy a gyereknek az ágyában KELL elaludnia, vagy, hogy három óránként KELL ennie. Á, dehogy. A dolog rendkívül prózai és önző alapokon nyugszik: mindössze arról van szó, hogy tapasztalatból tudom, hogy amik engem hamar elkezdtek nyomasztani a korábbi babázások során, az éppen a szoptatva altatás függősége, illetve a folyton cicinlógás függősége.
 |
| Származási hely: 2012.04.15Lénarc |
Így arra jutottam, talán ezt a néhányat érdemesebb lenne másképp... ha már, ismét van egy kísérleti alany.
Ezért aztán rendkívül büszke vagyok, amikor a pihenőszéket lábbal ringatva alszik el, de még ennél is büszkébb, amikor pedig az ágyban paskolgatva. Ma pedig különösen meghatódtam, ugyanis ahogyan paskolgattam a hason fekvő gyermek fenekét, amikor halkan dúdolni kezdtem a félhomályban, abban a pillanatban egy kedves mosoly jelent meg az arcán :-) ez annyira jó volt!
 |
| Származási hely: 2012.04.15Lénarc |
ó de, nagyon kíváncsian várom, hogy mi lesz a koncepcióimmal mondjuk úgy két hónap múlva, amikor majd bágyadtan fekve szoptatok esténként, és azt érzem, hogy nekem aztán nyolc, hogy hogyan csak aludjon már ez a gyerek :-)))
