Úgy tűnik, aznap éjjel mégis csak volt idő. legalábbis egy elkezdésre.

Szüléstörténetet egyelőre nem írok, inkább néhány kép Zsuzsanna Lénáról, és testvéreiről. Az egyik leginkább ideillő mondat, amit néhány hete egy négy gyerekes anya mondott: a lényeg, hogy nem szabad semmit előre elvárni, semmi elképzeléshez ragaszkodni. Meg mondanak olyasmiket is, hogy minden szülés teljesen más, semmit nem jelent, hogy az előző könnyű/(nehéz), rövid/(hosszú) stb. volt.

Mindkettő dologgal egyet értek. 

Kórházi dolgok, kórházi ágyon:

Balogh Zsuzsanna Léna

született: Budapesten a Szent János kórház felújított szülészeti osztályának 3-as számú, modernül felszerelt szülőszobájában, relatív, vagy igazán hosszú? vajúdás után, kisebb vegyi rásegítésekkel, sok-sok biztatással, minden erőbedobással, tolással, de húzás nélkül, fejjel előre kibújt 2012. február 23-án 14.25-kor.

Testtömege: 3100g volt, a hosszúsága 51 cm. Előbbi, a kórházból távozáskor: 3000g, (utóbbi adat nem tudjuk hány mm-t változott.)

Származási hely: 1202születes

Származási hely: 1202születes

Származási hely: 1202születes

Indulás haza:

Származási hely: 1202születes

Már otthon (mindenkinek nagyon tetszik és együtt szeretnének pihenni vele...:-)

Származási hely: 1202születes

Származási hely: 1202születes

A gyerekek mindketten elképesztő kedvességgel és szeretettel fogadták, - már a kórházi látogatás során is - majd itthon is. Tomi azonnal segített, hozta a dolgokat a pelenkázáshoz, Julcsi este már ringatta is:

"Nagyon aranyos, ő a legaranyosabb, annyira tetszik, amennyire téged szeretlek anya!" - 

a haját simogatva: "olyan puha, mint egy plussállat"

Léna pedig, a hazaérkezést követően óriásit evett, majd óriásit aludt, majd óriásit evett, majd óriásit aludt. 

Az éjszaka már egy kicsit másképp telt, de arról majd egy következő bejegyzésben...