Néhány hete a Süni csoportban volt nyílt nap, ma pedig Julcsiéknál, a Százsszorszépben. A gyerekek (elvileg) úgy viselkednek, mintha minden a legtermészetesebben volna - jó előre begyakorolják, hogy a szülők ebben az esetben valóban vendégek, nézők, nem pedig játszópajtások... Én persze tegnap realizáltam, hogy akkor ma ott kéne lennem, a PwC helyett, Julcsi már régóta kérdezgette, hogy mikor lesz náluk a nyílt nap, és ugye megyek... hát megoldottam.
No, én ebben a tesszük a dolgunk, nem rohangálunk az anyukánkhoz részben nem hittem, de bármily hihetetlen volt, mindkét csoportban megvalósult. A szülő (jelen esetben pl. én) könnybelábadt szemmel figyeli a gyerekeket, ahogy odaülnek mesét hallgatni, ahogy reggeliznek: teát tölt magának, helyre viszi a tányért, stb... A nyílt nap végén, amikor a gyerekek az udvarra mennek az egyik óvónénivel, akkor a másik óvónénivel átbeszélik a szülők az észrevételeiket.
Julcsinál még nyílt tornaóra is volt, erre volt a legbüszkébb. Rengeteg gyakorlatot csináltak, én a nézésben is elfáradtam. Tomiéknál hosszú, interaktív mesés feladat volt, azt is végigcsinálták a gyerekek. Az óvónénik joggal büszkék a csoportokra és magukra, én pedig annyira, de annyira örülök, hogy ide járnak, ahol mind a négy óvónéni olyan lelkesedéssel, és szeretettel, odaadással beszél róluk és fordul hozzájuk, hogy bizony jómagam sokszor példát vehetnék róluk.
Éljen az Ezüstfenyő ovi, azon belül is Móni néni, Lilla néni, Éva néni, Marcsi néni... no, meg persze a szuper aranyos dadusok, és a lelkes gyakorló óvónénik, meg István bácsi a kertész és úgy egyáltalán mindenki :-))
