Kik vagyunk, kik vagytok ott belül, akik cibáltok, egymást meg nem értve (értem) kapkodtok, engem figyelembe sem véve, átlépve, rajtam keresztül és mégis az én húsomat, szöveteimet tépve, szerte széjjel.

Cafatokra, hogy aztán reggelre, mindezek felett szemet húnyva, szendén szenderegve elsimítsátok a bőrt, azt a külső réteget, ami megvédeni igyekszik, de híján a gyakorlatnak védelmet éppen akkor nem ad, amikor leginkább kellene neki.

Pszichikai szint:

A végletek (amely a cím) is, egyre inkább elhatalmasodnak. 

A csodálat egyre kifejezettebb és szárnyalóbb (mozdulatokat, hanglejtéseket, mondatokat, játékokat figyelek és ámulok rajtuk) 

Az indulatok, az agresszió egyre erősebb, egyre kifejezettebb, egyre inkább magával sodróbb, másik részemet odébblökő, fegyelmet nem tűrő.

Egyik a másik után, másik az egyik után, mint hullám (hegy és völgy?) vagy mint sötét és világos váltakozása, ahogyan a lámpakapcsolót kapcsolgatja egy komisz kölyök.

A félelmek erősödnek és a megnyugvásra és a megértésre való vágy hisztérikus. paradox. hisztéria a nyugalomért és a biztonságért.

Folyamatos visszajelzések a gyerekektől, mintázatok, amiket hozok, és amiket kapok, de a magyarázat és a segítség valahol késik, (elmarad?)

Kiáltás segítségért. - mondják: a megoldás odabenn van. 

Nagyon elbújt.

Fizikai szint:

Újra előbújó, még nem elhatalmasodott, de belülről rondán cirógató arcüreggyulladás.

Kézfájdalom (csak a szokásos). 

Félelem (ja, ez az előző szint) a krónikus, megint hónapokig tartó arcüreggyulladástól. hit hiánya.