vagy legalábbis valahogy így képzelem. hogy ez a mi környékünk olyasmi, mint egy kisváros...
Az óvodába menet a környékbeliek dícsérik Tomit, hogy milyen ügyesen teker, a kedves kicsit bolondos néni köszönt, édes-aranyos kispipiknek nevezi a gyerkőcöket, akik mosolyognak, engem meg, nagyon jó anyukának... szembejövő óvodástársanyukának odaadom a pénzt, amivel tartozom...
 |
| From 2010majus |
Miután leparkoltuk a kisbringát és bekísértem Tomit, elindulunk az óvodától a csendes utcácskákon a bölcsi felé, Julcsi ezúttal a hátsó bringás ülésen ül, mert fáradt volt a sajátbringához... Beszélgetünk másik óvodástársanyukával, nézegetjük a környékbeli házakat...
A bölcsiből eljövet a kispiacon beugrom a henteshez (aki nem ismer, mert nem járok henteshez), megveszem a másfélkiló sertéscombot, átmegyek a zöldségeshez (aki ismer, mert zöldséget gyakrabban veszek), megveszem a hagymát, a paprikát...
A játszótér mellett elhaladva összefutok Lillával, váltunk pár szót, majd elkerekezek hazafelé a csendes templom és a zsivajgó iskola közt, és néhány kanyar és bucka után már itthon is vagyok. a panelházban :-)
És mindenközben irtó jól érzem magam... Tán azért is ennyire jól, mert jövő 7főtől másképp lesz és rohanósan és szorongok nagyon. Na nem ám a munka miatt, hgoy hogy fog menni, addig még nem jutottam, hogy ezen izguljak. Sokkal inkább, hogy hogyan fogom menedzselni az saját életünket. HOgyan oldjuk meg az időre menést, hogy mégse legyen idegeskedés, ne kelljen nagyon rohanni, reggeli készülődésnél egyszer-egyszer beleférjen egy mesefilm, és főleg, hogy szívesen menjenek továbbra is a gyerkőcök, hogy a lakás ne legyen újra felfordulva, és ilyesmi... hamarosan kiderül...
 |
| From 2010majus |
A mai nap fő sikerélménye egyébként a kisvárosi reggel után, hgoy Jancsit és Annát, akik itt vannak pár óra hosszat, szép határozott kedvességemmel :-) mesével és énekkel elaltattam Julcsi és TOmi ágyaiban.. így most nyugodtan pihennek -Cini mama pedig most indult Tomiért az óvodába..
