Még Karácsony tájékán vettem egy üveg Tokaji Fordítást (mit volt mit tenni, akciós volt, nem lehetett otthagyni) és azt az ürügyet tettem mellé, hogy Zoli születésnapján majd ezzel a borral ünnepelünk.

EZ valahogy elmaradt, fogalmam sincs mi volt, biztosan gyerekbetegség kezdete, vagy ilyesmi. 

Akkor gondoltam, sebaj, a házassági évfordulónkra éppen jó lesz! Nem emlékszem pontosan, hogy aznap mit csináltunk (tán étterem? vagy sem?) mindenesetre a bor a polcon maradt.

Azt gondoltam ismét, sebaj! Ha meglesz a munka, megvan a döntés, hogy mehetek vissza dolgozni, az áhított munkakörbe, na, akkor kinyitjuk... de ez a döntés csak váratott, váratott magára.

Ismét a sebaj jött... sebaj, gondoltam, ha Zolinak meglesz a forgalmi vizsgája, na akkor feltétlenül. Aztán ez sem jött azonnal össze...

Itt már tanakodtam, mi is lesz előbb, mikor is nyissam a bort....

Aztán ma délelőtt fél 10 után nem sokkal hívott Zoli, hogy megvan a vizsga! És rá 10-15 percre hívtak a munkahelyről, hogy megszületett a döntés, mehetek dolgozni!

Persze aggodalmas anyuka lévén, azonnal eszembe jutott, hogy ennyi jó dolog mellé nehogy keveredjen valami rossz, Tomi tegnapi kisebb fejsérüléséből nehogy bármi gond legyen (nem tűnik úgy, mintha bármi gond akarna lenni), de ezt igyekszem elhessegetni.

Úgyhogy azt hiszem most kimegyek és behűtöm a bort.

Hurrá!!!