Kedves,szép állat a rája,
Csak ne kéne (annyit) várni rája.
Tomi megtanulta öklendezéskor ügyesen kiköpni ami feljött. ez jó, mert eddig ordított torkaszakadtából, hogy vigyem arrébb a tálat, mert ő ugyan nem fog hányni! amikor pedig időnként gyenge hangon megkérdi, hgoy :Anya, mikor lesz vége ennek a köhögésnek? akkor annyira megsajnálom szegényt, hogy küzd tisztesen, és annyira elege van már a köhögésből.
Igazán hibás döntés volt a tropicariumba vinni a köhögős gyereket - gondoltam, jó program, addig sem itthon szedjük szét egymást, lévén zuhogó eső, szabadtér kizárva...
viszont az szintén kizárva, hogy Tomi nyugodtan sétál. Nem, Tomi csak futni tud. Minden futás után pedig köhögni, estére pedig ismét kicsit rosszabbul lenni. Anyuka pedig rágódni, hogy milyen buta volt.
Arcureg tisztítás viszont ismét szuperül ment, kiszedte a cuccot, Tomi mintagyerek, mondtam is a csajnak, aki csinálta, hogy reklámfilmet kéne róla forgatni. én meg csak aggódva, izgulva szorongatom a kezét, szerintem inkább ő nyugtat meg engem, mint én őt :-)
Este hazatérvén, kisebb összetűzések után, Tomi egy evőpálcikával a kezében:
T: Anya, most átvarázsollak valamivé! Mivé varázsoljalak?
D: mmm, türelmes anyukává!
T: De anya! Most az vagy!
D: :-) akkor mindig kedves anyukává!
T: Jó, jó! figyelj!....
D: mmmm...
