Tomival, vidéki tartózkodása alatt 2-3szor beszéltem telefonon, viszonylag röviden. (én hívtam minden alkalommal.. nem akartam nagyon rászállni, de azért időnként felemeltem a telefont :-)
Mindannyiszor elmondta, hogy jól van, beszámolt épp aktuális tevékenységeikről, és biztosított róla, hogy még nem készül hazajönni. Csütörtökön aztán végül azt mondta: hááát..jó... holnapután....
Így aztán szombaton délután le Cini mama épségben átnyújtotta Tomit a gödöllői vasútállomáson. Vidám, élményekkel teli nagyfiút sikerült visszakapnunk.
Aztán egész délután játszottak Julcsival a kerepesi kertben. Bozótkuckósat (mint megtudtam a kedves hamisciprusos-borókás?? domb éppen a pöcegödör fölött helyezkedik el :-) de szerencsére ez őket annyira nem zavarta, hgoy még a bringákat is felrángatták a helyére. és szerencsére Györgyi is lazán megengedte, hgoy a növény tetején játszanak (szintén szerencsére Zoli pedig aludt, mert azt hiszem ő radikálisabban kiállt volna a növény érdekei mellett)
Én pedig bent beszélgettem a többiekkel a konyhában :-) hurrá! ennek is eljött az ideje...
 |
| From 2010aprilis |
És a héten ismét intézmények. Igaz, náthásan, köhögve, de azért mentek ma mindketten. Elégedetlenség nem is nagyon volt, határozottság annál inkább.
Julcsi, úgy látszik valóban szereti a bölcsit. Ugyanis Julcsi nem igazán tesz meg olyan dolgokat, amiket nem szeret, viszont bölcsibejárást megteszi. Múlt héten párszor említette, hogy nem megy, , de azátn ott simán bement. Talán két alkalom volt, hogy kicsit könnybe lábadt a szeme, ami a gondozónők karjaiban el is múlt.
Ma az a kép fogadott, hgoy bevállalaós Erika néni beszél a kisasztal körül kb. 8 kisgyereknek,, mindegyik kezében egy egy olló! amivel újságokat vagdosnak - egymástól kb. 25 cm-nyire. Gondolom Julcsi is kapott egyet, nagyon szeret vágni, én meg gyorsan leléptem, mert kicsit ijesztő volt a látvány. viszont Julcsi csak egy szia anyával köszönve hátra sem nézve sietett a kisasztalhoz.
Jó, hgoy ez így van!
Az igaz persze, hgoy ha felvetem, hgoy ma nincs ovi/bölcsi, vagy valami mást csinálunk, nagyon nagyon örülnek. de hát azt hiszem az már igazán furcsa volna ha nem így volna...
