végül is érdemes többé-kevésbé őszintén leírnom a dolgokat, máskülönben minek is írnám ezt a blogot...
de azért a bejegyzés születését megelőzi, hogy építettünk pici hómanót falevél szemmel és vessző kezekkel, és gyúrtam hógolyót a gyerekeknek, akik megdobtak vele :-) és futottunk is egy kcisit a hóban és lábnyomokat is gyártottunk.... fényképezőt azt nem vittem, mindez ugyanis a fül-orr gégészet megközelítése majd az otthon megközelítése közben volt, utóbbi már nem volt teljesen felhőtlen...
Na és a mai tett: hát ha valamit, a fenyegetést aztán tényleg szívből utálom... tipikusan, az "én ezt ugyan sosem fogom alkalmazni..." fiktív anyukák körébe tartoztam, egészen odaáig, amíg valódi anyuka nem lettem...
Még azután is tartottam magam egy darabig, bár meggyőződésem a fenyegetés használatának hatástalan és káros voltáról esetenként összetűzésbe kényszerült a lankadó türelem és tehetetlenség érzésével.
Már egyszer, tán másfél éve írtam, az újonnan kapott dvd film elajándékozását felvető fenyegetésemről, amit persze magamat szégyellve többször nem is emlegettem fel, becsületemre legyen mondva, nem is alkalmaztam.
Úgyhogy ma egy rosszabbat sikerült, és beleborzongtam, ha így folytatom, a végén még a konzervatív nevelési körökben közkedvelt mumus szót is a számra veszem :-)
Lényeg: Hullafáradt, nyüglődő Tomi: Nem vagyok fáradt, nem vagyok álmos, csak játszani akarok, csak játszani.... ilyenkor ficánkol, dumál, énekelget, egyre több dolgot megtesz, hogy nehogy véletlenl elnyomja az álom...(ez így önmagában még kifejezetten aranyos is volna, ha nem ismerném jól, hogy ha bedőlök ennek, akkor a 30perces önfeledt forgalomépítést és hasonló csodálatos játszásokat mi követi...(kép egy korábbi nem alvásból :-) ilyenkor szokta ugyanis a legjobb forgalmakat létrehozni... - (tettem fel képet a díszbuszhoz is ...)
 |
| From Drop Box |
Úgyhogy én, minden feszültségemet leplezve, mintegy teljes természetességgel felvetettem, hogy akkor én megyek is, megkeresem a telefont, és hívok egy másik személyt, altatni, mert úgy látszik ez így nem megy. Tomi erre a témára igen érzékeny, gyakorlatilag engem és anyut fogad el altató délutáni alváshoz, időnként még Zolit, és egy egy jobb pillanatában Blankát, Rózsát, de őket nem mindig.
SZóval, az hogy mást hívok, várható volt, hogy pánikot kelt benne. Kimentem, megkerestem a telefont... visszamentem, és láttam is Tomi szemében az ijedséget, nagyon megsajnáltam. de akkor már benne voltam. úgyhogy mondtam, hgoy ha most gyorsan elalszik, akkor nem hívom a másik személyt (itt egy megnevezett személy állt, de ez nem is lényeges, hgoy ki, sejthetően nem Sári mama :-) Lefeküdt, aztán pár perc múlva hüppögve mondta, hogy nem tudja tovább csukva tartani a szemét. ekkor szólt Julcsi a babakocsiból, hogy anya, anyaaaa. mentem, Tomit pedig biztosítottam róla, hogy ja elalszik, mire visszaérek, akkor maradok, nem hívok senkit.
5 p múlva aludt, mint a bunda...
A dolog működött, én rendet raktam a konyhában, és most leültem a géphez, de azért nem vagyok teljesen kibékülve magammal....
