Na, a lakás az tényleg szűk.
Nekem legalábbis biztosan. azt hiszem az ilyenre mondják, hgoy fiatal párnak ideális... egy klassz világos nappali, egy kicsi hálószoba..
Mondjuk nekem, aki világ életemben a levegő-tér-légtér-lebegés és ilyesmi fogalmakkal tudtam volna leírni legelmibb igényeimet, nekem néha konkrétan kínzás. persze ilyet nem mond az ember. tekintve, hogy legalább két baráti párról tudok, akik pontosan ekkorában laknak pontosan ennyi gyerekkel, illetve sokaknak ugye egyáltalán nem jut semmi. de legalábbis nem egy ilyen tuti szépen berendezett panorámás hangulatos kis lakáska. az biztosan nem.
Lehet a szubjektivitást gyorsan odébbtenni így, elővenni az objektivitást, ahogyan fentebb írtam. és ez néha kicsit segít is. Máskor meg nem.
A panoráma meg sokat. A világosság sokat, a nagy ablakok, a levegő beáramlása, fantasztikus felhők és naplementék sokat.
 |
| From 090906_itthon |
szorongok a téltől, amikor a hosszú sötét délutánokon itt leszünk benn, az eleven gyerkőcökkel, és az én ingerlékeny természetemmel. a gyerkőcökkel, akik egy 8 méteres körben tudnak körbe futni, miközben az alattunk lakó seprűnyéllel, esetleg radiátorütögetéssel, ne adj isten személyes látogatásával jelzi, hogy máshol kéne sportolniuk.
Zoli más. ő jól van itt. Zoli nem frusztrált, Zoli nem elégedetlen, Zolinak nincsenek túlzott igényei - ha csak az nem, hgoy legyen rend a konyhában és szobában, mire hazaér - nem érzi bezárva magát, sőt ha teheti, péntek este bejön a lakásba, és hétfő reggelig ki sem megy. Ő így pihen. Kis külső térrel, nagy belső térrel. Zolit csak én tudom kihozni a sodrából. meg néha a vitatkozni bíró emberek, de általában még ők sem. a gyerekek sem nagyon. valójában tényleg csak én.
 |
| From 090906_itthon |
Ami azt illeti, talán nagyobb ökológiai fülkét kéne lassan elfoglalnunk...
