sikerült, azt hiszem, ráhangolódnom Julcsira ezen a kettesben töltött, nyugodt hétvégén.

From 09_06_04itthon

hosszú idő óta nem ment ez már úgy igazán, vagy legfeljebb csak rövid időre.

 nagyokat alszunk, sétálunk, eszünk, főzök, dolgozok, pakolászunk (én össze, ő szét),

From 09_06_04itthon

From 09_06_04itthon

És nagyon jó, mert úgy érzem most tényleg minden pillanatát kiélvezem ennek a nyugodt egygyerekezésnek. NEvetünk nagyokat, összebújunk, és sok mindent, amire valahogy nem akad idő, amikor hármasban vagyunk. és közben persze már azt tervezgetem, hgoy hogyan lehetne majd Tomival is csinálni egy ilyen hétvégét. vagyis hát teljesen másmilyet, de egy ilyen egygyerekeset.

ja, és a beígért biciklizés is megvolt, többször is, két távolabbi játszótérre is,

From 09_06_04itthon

 hazaérkezéskor hisztivel, hogy nem szeretne kiszállni...

 A leeséssel meg az volt, hogy  péntek délután miután Julcsi egy nagy puffanással arccal előre földet ért a padlón a 80cm magas polcról indulva és keservesen sírt, és orrából szájából jött a vér, akkor (érdekes módon?) az addigi ingerült, elegem van miért nem alszik, hagyjon már pihenni egy percre állapotomból, egy picit ijedt, ámde inkább megnyugtató, higgadtan cselekvő anyukává váltam egy pillanat alatt.

Tomi tovább ácsorgott a polc tetején - sosem tudjuk meg, mekkora köze volt hozzá, hogy Julcsi a padlón termett, de nem is firtatom már, azt hiszem ezt saját magában kell feldolgoznia - szóval ijedten és csendben nézett Tomi, de annyit azért mondott gyorsan és halkan, hogy: Julcsi magától esett le.. (később ezzel ellentétes mondatok is elhangzottak).

Julcsi pedig sírt a vállamra hajtva a fejét, meghatóan összevérezve a pólómat. Lemosogattam a Julcsit, Tomi hozta a zsebkendőket, aztán gyors telefonos gyerekorvosi konzultáció után úgy döntöttem, "elszaladunk" megnézetni, hogy az orrával nem történt-e valami komolyabb, ha már így vérzett. (később kiderült, hogy nem és most ilyen vidám:)

From 09_06_04itthon

AZ elszaladás körülményeit nagyon nem részletezem, lényeg, hogy a körzeti sebészet már zárva, szóval János-khz (szerencsére a péntek délutáni forgalomban Barni vezet, nem én!)A JÁnosban a kedves kinézetű sebész bácsi ránézett Julcsi arcára, unottan megkérdezte, hogy miért hoztam ide péntek este, illetve miért nem takarítottam le a vért  - nem mondtam, hgoy legalább így nem kellett fizetni a behajtásért -,

majd amikor Julcsi hangos sírásba és belém kapaszkodásba fogott, akkor komótosan visszahúzta a betadines vattát tartó kezét, kicsit oldaltfordult, és kevés gondolkodás után, enyhén fanyar mosollyal megszólalt, hogy ezzel a gégészetre kéne inkább menni, ami -mint  hosszas utánaolvasgatás után kiderült - a Betesda utcában van, történetesen a város másik oldalán...

Ekkor viszont én mosolyogtam, szerintem nem is fanyarul, amíg a következő mondatán meg nem döbbentem (kezemben keservesen síró Julcsival):

- Anyuka, jó volna, ha a gyereket kivinné az apjához, mert így nem tudok dolgozni . - az adminisztrációra értette szegény bácsi, hát tudom én nem könnyű a síró gyerek mellett az ilyesmi, bár talán egy gyerekorvosnak mégis kéne?..

Úgyhogy aztán továbbálltunk Blanka születésnapjára (TOmi és Zoli közben kiszálltak, hogy Miskolcra folytassák újtukat), a Vörösmartyban pedig Julcsi tovább tisztogattam, orrát vizsgálgattam, nyomogattam, és megállapítottam hogy kutya baja, a rugalmas csontozatú kislányomnak és nem megyünk sehova se gégészetre, se rtg-re, sorba állni, várakozni.

 - mondjuk azt csak másnap reggel vettem észre, hogy az álla viszont lilás véraláfutásos.. de amúgy tényleg jól van :-) 

Azóta meg klasszul vagyunk itthon Julcsikával, amellett, hogy közben Tomiról nézegetünk képeket :-) és napjában 15ször elmesélem, hogy Miskolcra utaztak és majd jönnek, és olyan túl nagy a csend is, az azért nagyon jó, hogy  nem kell sehova sietni, az utcán mindenütt annyit ácsoroghat Julcsi amennyit szeretne, a játszótér ajtajánál is szöszmötölhet, a nagyszobában is nyugodtan hagyom, hisz nincs akivel összevesszen, verekedjen, harapdáljon... (úgyis utánam jön a konyhába :-) és csak csodálom, csodálom őt... :-)

From 09_06_04itthon