Mostanában többször előfordult, hogy nagyon nehezen tudtam csak Juli nénire hagyni a gyerekeket, konkrétan Tomit sírva hagytam itthon. pl.ma amikor az egyik oviba mentem érdeklődni.
Nem nagyon tudom ezt hova tenni. senki mással nem csinálják ezt. Rózsával szuperül vannak, még el is tudja altatni őket délután, ami tényleg fantasztikus, Sárikával, Samuval is szívesen, Danival, stb. szóval ált. fiatalokkal kifejezetten élvezik a létet. de hát Sári mamával is, rajonganak érte...
és amúgy Juli nénit is szeretik, mindketten, ezt tudom. De van benne valami vibrálás, feszültség. és bennem is, amikor ő jön. ahogyan szól nekik, hozzájuk, amikor én is itt vagyok , az Tomit láthatóan idegesíti. és sokszor engem is.
Pedig nagyon kedves! és szereti őket nagyon! és jól játszanak! de mégis...valami nem stimmel.
Két óvodát néztünk meg, mind2 szimpi, de az egyik jobban. és mindkettőben kevés az esély, de az egyikben kevesebb. május első hetében van a beiratkozás, eredmény meg majd júniusban.
Nekem meg már ahogy beszél a vezető az ünnepségekről, a gyerkekekről, ahogy az anyjukat anyák napján köszöntik, ahogy látom a kisszékeket, kisvécéket, kismosdókat, rohangáló kigyerekeket, attól gombóc gömbölyödik a torkomban.
Elképzelem, amint drága Tomusom megszeppenve áll, és épp nem figyel oda rá senki, és persze azt is, amikor örömmel rohangál és nem akar indulni... huhh, ez nem lesz egyszerű. de azért várjuk már :-)
