Hétvégén "megtaláltam" a csellómat... vagy ő talált meg engem? Nem mintha el lett volna tűnve, Blanka kérte kölcsön úgy 2-3 éve talán, szépen becsomagolva porosodott a zongora alatt, amin Blanka nagyszerűen játszik... Barni szülinapi bulija hevében pedig a csellót is elővette, én meg lecsaptam rá. azonnal terveket kezdtem szőni, hogy majd hol fogom itthon tartani, mikor fogok játszani rajta és a gyerekek hogyan fognak meghitten játszadozni körülöttem, amíg én csellózgatok. tervnek nem rossz, egyelőre ők is inkább csellózgatni szerettek volna.
nagyon nagyon jó érzés volt, hogy egyáltalán kijön rajta hang ahogy húzom és még csak nem is olyan szörnyen szólt. elgondolkodtam egy pár pillanatig, ohgy a német tanulás elkezdése helyett mégis inkább a cselló folytatását válasszam, de aztán egy itt össze nem foglalható roppant gyors gondolatmenettel úgy döntöttem, hogy most már nem állok el eredeti tervemtől...
Maradok a némettanulásnál, a gyerekeimből pedig zongoristákat nevelek. tán még nem késő elkezdeni...
- a képek: dani Családi cselló és Négykezes című fotói -
