Ma sajnos azt álmodtam, h vendégség volt és valaki szólt, h Tomi kiesett az ablakon, mert nyitva felejtettük (ami a legnagyobb félelmem mostanában). én csak azt láttam, h lent mászkált négykézláb csuromvizesen, kisebb sérülésekkel, én meg a mentőket hívtam, és kérdeztem, lehet-e, h kizuhant a gyerek, de nem halt meg?? aztán felébredtem. ez nyomaszt ma, de Ada azt mondta, h jó ha álomban ezek megjelennek, mert egy napig vacak, de aztán meg sokkal jobb lesz. amúgy Emőke is ezt mondta régebben: álom=feldolgozás nagy része megtörtént. hááát. meglátjuk.

agresszióról még annyit, h nekem a legrosszabb, h érzem, kifordulok magamból, mintha nem is én lennék, abszolút úgy cselekszem és beszélek, hogy idegen vagyok magamnak, olyanokat teszek, amit totál hülyeségnek tartok amúgy. és hirtelen van, tehát az, hogy elgondolom, hogy milyen szuper, hogy léteznek a gyerekeim, ez abban a pillanatban valahogy nem megy. na ná, hogy utána, előtte erre gondolok, mosolygok, sőt eufórikusansétálok, csodálvacsodálats Tomit, aki előttem megy, vagy szupercukin néz...

 de akkor, abban a pillanatban mégsem megy.

neveléssel és büntetéssel kapcs. már rég tervezem, h írok, előbb utóbb tán meglesz. Érdekes,ma A. felhívta a figyelmem, h vannak a vidám blogok, meg az ilyen "agyalósak" - ezt már én nevezetm így - mint az enyém, és erről megint eszembe jutott, hogy igen, a vidám és felhőtlen pillanatokat valahogy nehezebben örökítem meg. különben ez teljesen jellemző, az agyalás mindig is jobban ment :-)

ezt a klassz pólót kapta Tomi ajándékba Krisztától! nem csak nekem tetszik, neki is!

tegnap este hosszasan mondogatta: babakocsi, babakocsi. nagyon tetszett neki, hogy összetette a két szót amit tud, és így is értelmes!

már fürödtek együtt párszor, arról nincs kép, mert mindketten ugrásra készen állunk Z-val :-) egy kicsit még bizonytalan ugyanis a kimenetel.

kilátásbanvan néhány nyaralás, ezeket majd mindig utólag örökítem meg. Tomi nagyon szeretne repülővel menni: Gulika, te, te, gulikaa, jóóó...:-)))

megjöttek Borcsáék!!