Általában azokat a bejegyzéseimet szeretem legjobban visszaolvasni évekkel később, amelyekben egyszerűen a mindennapokról van szó, hogy hogy mit mikor csinálunk.
és általában ezekből van a legkevesebb. mert mindig azt gondolom, hogy ezt milyen unalmas lesz majd olvasni :-)
Úgyhogy ez most egy ilyen poszt lesz. hosszú, száraz szöveg, néhány fürdőlepedős fényképpel fűszerezve...
Kezdve azzal, hogy Zs. mára virradóan először végigaludta az éjszakát. Legalábbis a hat óra körüli ébredést az este 9 körüli elalvással mindenképpen végigalvásnak nevezném. Különös volt úgy ébredni reggel, hogy egészen addig aludtam.
Reggel általában fél6 és 7 között kel valamikor. Ébredéskor (anya)tejet iszik, ill. ha már fél6kor ivott, akkor fél 7 körül gyakran csak arra ébredek, hogy halk gagyogást hallok és tágra nyílt szemeket látok magam mellett. A telefon fél7kor ébreszt, valami kellemes zenével, ami egészen 7 óráig körbe-körbe szól, 3/4-kor pedig az óra egyáltalán nem kellemes pittyegéssel (hétköznap, hétvégén egyaránt).
Hétköznap hét óra körül keltem a gyerekeket, amit Tomi gyakran megelőz és már háromnegyed előtt a mi ágyunkban szórakoztatja Zsuzsit. Szerencsére a reggeli készülődést Zsuzsi már többnyire szemlélődéssel tölti (ma pl. alvással), így Tomit és Julcsit 3/4 7re sikerül összekészíteni. (macikv, öltözés, kakaó, játékválasztás, nyafi, cipőfelvétel...). 8 körül Zolival elindulnak. Néha kicsit előbb, néha kicsit később.
Zsuzsi mostanában épp ekkor evett. Vagy épp kivárja az indulást, vagy ha már nagyon türelmetlen akkor azelőtt kezdem szoptatni. Ezután valamennyit még ébren van, jó esetben böfög, emészt, majd pihenni tér.
Az altatási folyamat (csak hogy később még vissza tudjak térni ide, ha hirtelen nem emlékszem, hogy hogyan is tudott elaludni :-)
Ez úgy néz ki, hogy amikor már elég fáradtnak tűnik, akkor a kisszobába helyezett ágyába fektetem, ha még nagyon nyitva van a szeme, akkor a hátára, ha már nagyon laposakat pislog, vagy kifejezetten alszik, akkor rögtön a hasára. kicsit paskolgatom a fenekét, énekelek, susogok... álomba merül. ha még háton fekvősben van, akkor gagyarászik, sír, majd vagy álomba merül, vagy újra sír, és akkor hasára fektetem, majd az előbbiek segítségével pár pillanat/perc alatt elalszik. Ha ez sem menne, mert még jobban sír, akkor kiveszem, ringatom, esetleg szoptatom egy keveset, de még mielőtt mélyebb álomba merülne újra az ágyba helyezem, párat pislog, mocorog, alszik.
Na ez volt az ideális eset. és ettől bármely pontnál el lehet térni... :-)
Ilyenkor alszik 11 fél 12ig. (kivéve, amikor nem). Ekkor újra eszik. Most az utóbbi napokban azt vettem észre, hogy még a három órás időközöket is meghaladva, időnként 3,5-4 óránként kér enni...
Délután 3 körül újra eszik, a kettő között vagy alszik, vagy nézelődik és alszik, vagy csak nézelődik, vagy sír... Általában szerencsésebb, ha evés után közvetlenül még nem alszik el, mert elég sok levegőt is fogyaszt, és ha attól nem szabadul meg, akkor elég gyakran sírva felébred, még mielőtt kipihente volna magát. Illetve evés után legalább fél órát pihennie kell, mielőtt kendőbe teszem (máskülönben éktelenül sír, ahogy a gyomra nyomódik, ill. többször vissza is küldte a tejet ilyenkor.) ezzel a kendőzéssel most már óvatosan bánok. Babakocsiban hátára fektetve pedig gyakran ki kell venni, szintén az emésztés miatt. Szóval így evés után lehetőleg hagyjuk békén és figyeljük, hogy mikor szeretne böfögni, amit függőleges helyzetbe téve meg is tesz...
Amúgy sokat-sokat nevetgél :-))
4 körül sikerül elindulni az óvodába. Most már gyakran babakocsival, volt már úgy is, hogy se odafelé, se visszafelé nem kellett egy kézzel babakocsit tolni, másikban babát egyensúlyozni, de azért az ritka, hogy mindkét úton oda-vissza elégedett maradjon. Babakocsiban hátán nézelődik, de aludni leggyakrabban ott is hason.
Az óvodába érkezve kiveszem a kocsiból, majd az óvónénik és dadusok veszik ki az én kezemből :-) Múltkor Marcsi néni elkezdte beszoktatni, Era néni, pedig óvodanéző körútra tűnt el vele :-) Szóval ott sem unatkozik. AZ, hogy T. és J. milyen hangulatban van, hogy viselkedik, teljesen kiszámíthatatlan. vannak napok, amikor édesen kedvesen fogadnak, szépen hazasétálunk, útközben meg-megállva szemlélődve, szépen feljövünk, kezet mosnak, játszanak... És vannak másmilyen napok. azokat most nincs kedvem részletezni.
Mire az oviból kikecmergünk (fél5-5 óra tájban) és eljutunk a lakásunk közelébe (gyakran már 5-fél6) Zs. többnyire újra éhesedik. Ilyenkor vagy veszek egy nagy lélegzetet és rászánom magam a játszótéri szoptatásra, és akkor még egy órát lenn vagyunk (hiába hogy 3.gyerek, azért nem lettem lazán, bárhol szoptatós anyuka), vagy pedig feljövünk, és itthon, a kanapén ülve, konyhában állva, járkálva, stb. etetem. Ha kendővel megyek az oviba, akkor ilyenkor még itthon is benne hagyom, úgy készítem el a vacsorát.
Jó esetben Zoli 6 körül itthon van, mostanában előfordul, hogy már korábban! Az olyankor nagyon jó, és hirtelen annyira egyszerűvé válik minden, simán csinálok vacsit (fél7-7), vagy ők együtt esznek, amíg én Zs.-val benn...
Ezután vagy egy gördülékeny zuhanyzás, plusz Zs.fürdetés, vagy bennem növekvő feszültség mellett pattogós, siettetős idegeskedős este. vagy ezek kombinációja. Ált. ha 7körül fürdeni mennek, akkor nem hatalmasodik el rajtam az aggodalom, hogy: "tejóég,tejóég, mikorlesznekágyban,úristendefáradtak, jajhogyfognakfelkelni"...
Ám, ha ez nem így történik, akkor jobb, ha mindenki menekül előlem :-)
Zsuzsi, vagy Tomi és Julcsi fürdenek előbb, ez a helyzettől függ, épp hogy jön ki. Többnyire Zoli koordinál, én dumálok. Van, hogy Zs. fürdés előtt még kajál, van, hogy már csak utána.
és néha már akkor sem sír, amikor kikerül a kádból! :-)
fél8-fél9 körül mese, utána 8 és 9 között valamikor lefekvés. Ehhez már Zs. is egész jól igazodik, fél9 körül elég fáradt, 9re de gyakran előbb többnyire ágyban van. A pici ágyat ilyenkor a kisszobában tartom, csak éjszakára hozzuk már ki, akkor amikor mi, felnőttek lefekszünk. Ott fekszik le már ő is, Tomiékkal, a délelőttihez hasonló módon alszik el. Van, hogy Tomiék már benn fekszenek, amikor beviszem, máskor pedig ő fekszik le előbb, és TOmiék a halkan, kicsim, halkaaan, mondommm, hogy halkaaaaaannnn... szavak kíséretében térnek nyugovóra.
Ajtót hagyjam nyitva, csendben leszünk, de anya, de mégis becsukom, nincs csend, csend van, kinyitom, anyapisilnikell, anyaszomjasvagyok, anyahányingerem van, anyafogdmegakezem....
Anya.
Anya múlt héttől kezdve heti (egyelőre) egy este sportolni jár. persze csak lazán, könnyedén. Egyelőre.
HURRÁ!
