A mindenit, már négy éves! Előző este meséltem pár szót Tominak a születéséről, de aztán a legizgalmasabb résznél észrevettem, hogy Julcsi cumisüvegére nem volt rendesen rácsavarva a cumirész, így az egész ágyára és ruhájára ömlött a tej... innentől az ágyneműcserével voltam elfoglalva.. nem emlékszem, a szüléstörténetet hol hagytuk abba...
Mindenesetre reggel Tomi vidáman ébredt, és a következő tortával indult az óvodába:
A tortát, az óvoda-köjál protokollnak megfelelően megvásároltam, és a dobozra tűztem a számlát. A feliratot rebellis módon itthon csempésztem rá, de erről senki nem érdeklődött.
Azt nem tudtam meg, hogy az óvodai ünneplés pontosan milyen volt, csak annyit, hogy az ég a gyertyát és egy csigás éneket énekeltek Tominak, és kapott ajándékba egy picike ikás figurát - mindenki azt szokott kapni -
Ezalatt elkészítettem az itthoni tortát, G.SZ. ajánlása és útmutatása szerint. a kezdéskor nagyon izgultam, majdnem bele se fogtam, de aztán győzött a bátorság és a végén határozottan autó formája lett, ráadásul még finom is.
Legjobban az tetszett, hogy a fekete marcipánt szénnel :-) kell színezni, meg az, amikor Zoli megkérkezett (a torta már a hűtőben volt) és kérdezte, hgoy mit keres az elromlott távirányítós autó (ld.háttérben) a konyhában. Mondtam, hogy nézzen csak be a hűtőbe, hogy mit keres itt az autó :-)
T. egyébként már pár napja mondta, hogy feltétlenül marcipános tortát szeretne és csokisat. (úgy tudtam, a marcipánt nem szereti, de erősködött).
A tortát meglátva mosolygott, szépnek találta, majd kijelentette, hgoy a marcipánt nem szereti, egyáltalán nem kért marcipános tortát, és egyébiránt a csokitortát sem szereti :-)
erre senki nem keseredett el, legkevésbé Julcsi, aki csillogó szemekkel felkiáltott:
- 'Akkóó enyim lesz a villámmekvííín... '
T. rengeteg kultúrajándékot kapott: legalább 4 könyvet, egy böngésző-memóriát, de ezek nélkül igazán meglett volna, mert a műanyag igazi-játékporszívó annyira lefoglalta, hgoy onnantól csak takarított, egészen csak odaáig, amíg az utolsó pillanatban eszembe nem jutott, hogy még egy ajándékot nem adtam oda: az iskolabuszt.
Az iskolabusz egy 20cm hosszú, tökéletesen élethű kisautó másolata az amerikai iskolabuszoknak és már rengeteget nézegettük a játkékboltban. Na ekkor éreztem, hogy Tomi megnyugodott. Gyönyörűen, ragyogó szemekkel megköszönte a buszt, a külvilágot feledte, teljes valójával a buszra koncentrált. éjjel a busz az ágy alatt aludt, reggel a busz már a kezében, óvodába menet a táskájában... igaz még egy kicsit takarított is itthon reggel a porszívóval, mert úgy találta, hogy újabb koszok jelentek meg a földön.
Egy kevés időt azért mesehallgatással is töltött tegnap. Egy keveset.
