DJTZs

 Virágért indulunk...

Származási hely: 2010_08_17Miskolc

 Miskolc-Vadaspark (amit most már Állatkertnek hívnak :-)

Származási hely: 2010_08_17Miskolc

Esti mese

Származási hely: 2010_08_17Miskolc

Szépségek:

  A lányok: 

From Drop Box

From Drop Box

 Kerti szépségek:

 - A hatalmas fej.. (Julcsi szerint)

From Drop Box

Veranda,

From Drop Box

 Emlékhely:

From Drop Box

Életképek szélben és szélcsendben:

From Drop Box

From Drop Box

From Drop Box

From Drop Box

 A gyerkőcök két hetes balatoni nyaralásból tértek haza...

Önfeledten játszanak a "régi játékokkal", és Tomi elmélázva áll meg a fiókos előtt:

- De nagyon érdekes, hogy emlékszem még arra: hol vannak a legók!!

Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz

Veszekedtem a kisfiammal,
mint törpével egy óriás: 
- Lóci, ne kalapáld a bútort!
Lóci, hova mégy, mit csinálsz?
Jössz le rögtön a gázrezsóról?
Ide az ollót! Nem szabad!
Rettenetes, megint ledobtad
az erkélyről a mozsarat!

Hiába szidtam, fenyegettem,
nem is hederített reám;
lépcsőnek használta a könyves
polcokat egész délután,
a kaktusz bimbait lenyírta
és felboncolta a babát.
Most nagyobb vagyok, mint te! – mondta
s az asztal tetejére állt.

Nem bírtam vele, tönkrenyúzott,
de azért tetszett a kicsi,
s végül, hogy megrakni ne kelljen,
leültem hozzá játszani.
Leguggoltam s az óriásból
negyedórára törpe lett.
(Mi lenne, gondoltam, ha mindig
lent volnál, ahol a gyerek?)

És ahogy én lekuporodtam,
úgy kelt fel rögtön a világ:
tornyok jártak-keltek köröttem
és minden láb volt, csupa láb,
és megnőtt a magas, a messze,
és csak a padló volt enyém,
mint nyomorult kis rab mozogtam
a szoba börtönfenekén.

És ijesztő volt odalentről,
hogy olyan nagyok a nagyok,
hogy mindent tudnak és erősek
s én gyönge és kicsi vagyok.
Minden lenézett, megalázott,
és hórihorgas vágy emelt
- föl! föl! – mint az első hajóst, ki
az egek felé szárnyra kelt.

És lassan elfutott a méreg,
hogy mégse szállok, nem növök;
feszengtem, mint kis, észre sem vett
bomba a nagy falak között;
tenni akartam, bosszút állni,
megmutatni, hogy mit tudok.
Negyedóra – és már gyűlöltem
mindenkit, aki elnyomott.

Gyűlöltem, óh hogy meggyűlöltem!…
És ekkor zsupsz, egy pillanat:
Lóci lerántotta az abroszt
s már iszkolt, tudva, hogy kikap.
Felugrottam: Te kölyök! – Aztán:
No, ne félj – mondtam csendesen.
S magasra emeltem szegénykét,
hogy nagy, hogy óriás legyen.

Tomi és Julcsi Johi babával játszanak, a szekrényben.. (A tükrös ajtó mögött...)

ami kihallatszik:

T: Velünk utazik a kisbabánk is. Mert még kicsi, most szülte Julcsi, ..Ma.

T: Johi mellé fekszek, én vagyok az apukája

J : Én is mellé fekszek, én vagyok a mamája..

 Anya, a Isten a gonoszokat is szereti! Azért szereti, mert azt mondja nekik, hogy ne bántsák az embereket, és legyenek jók! és azok is!

Alábbi link: kis szereplésünk a Miskolci Tv-ben... 

kb. az 50.mp-től egy pár mondatot beszélünk... -  mi az őskalákások... :-)

a további percekben helyenként feltűnik, Zsuzsi, Zsófi, Gazsi, Marci képeken...

http://www.minap.hu/mivid.php?ext.a23595

 Igazából az van, hogy a Kalákáról van egy csomó jó kép a nagy fényképezőről is, amik - nem akarok kishitű lenni, inkább reális - nem hiszem, hogy fel fognak kerülni a blogra, hacsak Zoli fel nem tölt egy válogatást belőlük valahova.

A Kaláka-feszt jó volt, két éjszaka is már fél11 körül sikerült kiérnem a várba, a harmadik estén már lázasan dideregtem egy takaróba takarva, a dögunalmas vb.döntő előtt.

Idén először a gyerekfesztiválon is részt vettünk a gyerekekkel, akiket leginkább a várfal lehetséges megmászása érdekelt,

From 2010julius

From 2010julius

From 2010julius

de azért a végefelé belehallgattak a zenébe is közelebbről. valószínűleg figyelhettek valamennyire, mert J. pl. ma az egyik Kaláka dalt dúdolgatta...

És a legeslegjobb pedig a túra volt szombaton, amikoris a gyerkőcök, azaz Marci, Jancsi, Tomi, Zsófi, Hanga (Sim és Jul kivételével, akik sokat foglaltak helyet hordozókendőben) gyakorlatilag legyalogolták, a kb. 5 km-es, több km-en át hegymenetes távot. Sári is, de mondjuk azon nem csodálkoztam... (Diósgyőr,Papírgyár - Lillafüred viszonylatban). Sim és Jul is szuperül teljesítettek, ha nem is az egészet, de határozottan sokat saját lábon. - Hogy aztán visszafelé a jól megérdemelt, felfeleirányban 5perccel lekésett kisvasúton élvezhessék az utat...

From 2010julius

Z. meg is kérdezte, valamikor még felfelé, hogy akkor most boldog vagyok-e, és erre vágytam-e (v.ö: vissza-vissza térő viták a közös túrázások témájában). Mire én bárgyú mosollyal megjegyeztem, hgoy bizony boldog, és valóban erre vágyom, pontosan erre és ez nekem nagyon nagyon jó (ekkor épp. izzadó homlokkal, szúnyogokkal körülvéve, Julcsi a hátamon kendőben...) - 

És voltunk Hidvégen is, ahol Cini mama a soha meg nem únható, utánozhatatlan gyümölcslevessel, csirkévelkrumplivaluborkasalátávalfánkkal várta a csapatot. az uborkasalátát sem tudom leutánozni, pedig tényleg én is használok ecetet :-)

Ma pedig már munkahely, ovi, bölcsi (utóbbiak tegnap is). 

És az óvoda nyáron: 

Mindenféle aggodalmam és lelkiismeretfurdalásom (amelyek azért nem voltak túl erősek) a nyári óvodai ellátás kérelmére vonatkozóan teljességgel alaptalan volt. Ugyanis az óvoda (legalábbis a mienk) nyáron éppen olyan, amilyennek szerintem egy óvodának egész évben lennie kellene: Kevés gyerek, ez a kulcs, csoportonként 6-7. Az óvónénik nyugodtak, türelmesek, van idejük és lehetőségük figyelni mindenkire. A gyerekek szintén nyugodtak, kiegyensúlyozottak. Amióta ez a nyári rendszer működik, Tomitól egyetlen panaszt nem hallottam, egy reggel nem mondta, hogy nem akar ott maradni, semmi szorongást nem látok a szemében, vidáman megy minden reggel és vidáman vár délután.

Az összevont csoportok nemhogy zárkózottá tették volna, naponta újabb barátokról számol be. A földszinti óvónénik közül már mindenkit ismer, elfogad.

Reggelente az udvaron kezdenek, strandolnak, pancsolnak, hangulatosan reggeliznek, játszanak, az eddigi kis udvarrész helyett az egész hátsó udvart birtokba vehetik. 

Ráadásul Tomin semmi olyasmi nem látszik hgyo úgy gondolná, hogy ha mások nincsenek ott, akkor talán neki sem ott volna a helye. Mindettől függetlenül két nap múlva kezdődik az óvodaszünet...Aztán szeptembertől újra nagyüzem...

De ma délután még strand, ahogyan azt ilyen időben illik.

From 2010julius

From 2010julius

From 2010julius

 " A bagoly figyelmesen hallgatta Mambó történetét, és elgondolkozott. Végül félrebillentette a fejét, és így szólt:

- Három dolgot tehetsz.

Először is: ha szomorú vagy, akkor sírjál! Ne törődj vele, mit gondolnak vagy mondanak a többiek. A szomorú szív olyan, mint egy nehéz, sötét viharfelhő. Ha kihullik belőle az eső, újra könnyű és fehér lesz.

Másodszor: meséld el valakinek, akit szeretsz, hogy mi bánt.

Harmadszor: keress a barátodnak egy titkos kis csücsköt a szívedben, hogy mindig veled maradhasson! 

És végül - tette hozzá a bagoly - az idő is segítségedre lesz. Ahogy telik-múlik, mindig magával visz majd egy kis darabot a bánatodból.

- Köszönöm- feleltem Mambó hálásan, és már a hosszú hazaúton egy kicsikével jobban érezte magát."