" A bagoly figyelmesen hallgatta Mambó történetét, és elgondolkozott. Végül félrebillentette a fejét, és így szólt:

- Három dolgot tehetsz.

Először is: ha szomorú vagy, akkor sírjál! Ne törődj vele, mit gondolnak vagy mondanak a többiek. A szomorú szív olyan, mint egy nehéz, sötét viharfelhő. Ha kihullik belőle az eső, újra könnyű és fehér lesz.

Másodszor: meséld el valakinek, akit szeretsz, hogy mi bánt.

Harmadszor: keress a barátodnak egy titkos kis csücsköt a szívedben, hogy mindig veled maradhasson! 

És végül - tette hozzá a bagoly - az idő is segítségedre lesz. Ahogy telik-múlik, mindig magával visz majd egy kis darabot a bánatodból.

- Köszönöm- feleltem Mambó hálásan, és már a hosszú hazaúton egy kicsikével jobban érezte magát."