Köszönöm, ez szuper volt.
de szeretnék itt csecsemősnővér lenni...
többihöz nem tudok mit mondani, csak annyit, hogy tökigaz, és hogy a csecsemőosztály ajtaja nem kilencig, hanem pont mikor Samu született fél 10, tízig volt zárva. és ott ültem előtte, és hallottam, hogy ordít.
de amit sopronról meséltek, ahhoz képest a j---s bababarát, és ez nem azt jelenti, hogy ez jó, hanem azt, hogy ez még nem a legalja...

Én is kórházban szültem, és nekem fantasztikus élményként maradt meg mindkét alkalom. A fenti mondatok közül nekem egyik sem volt ismerős, a kórház inkább egy ötcsillagos hotelhoz hasonlított, a pár nap ottlét meg egy különleges nyaraláshoz, nem is akartam hazamenni a végén... (Bocsánat, ezt nem felvágásként akartam írni, 100%-ban a tb fizette az ellátást, nem én.) A különbség tehát szerintem nem az otthonszülés és úgy általában a kórház között van, hanem a magyar kórházi ellátás siralmas annyira, hogy ennél még otthonszülni is jobb lehet...

ja, hát persze. amit írtam, természetesen Mo-ra vonatkozik, nem a kórház intézményére. sőt, én abszolút intézménypárti vagyok. olvastam is pl. svédországi szülésről, ahol üdítőt, rágcsálnivalót szolgálnak fel, és friss virágcsokor várja az anyát. nem mintha ezek hiányoznának. sokkal inkább az emberség.
azért az sem véletlen, hogy amit G.Á-sel csinálnak azt nálunk lehet így megtenni.

Én otthoni kórházban szültem, nem is a leghíresebben, és nekem is szép élmény volt, főleg a második szülés, pedig az programcsászár volt, és ha valami, hát az sem nem gyengéd, sem nem természetes, mégis. Különbség volt az elsőhöz képest, hogy már hajlandó voltam együttműködni a csecsemősökkel, és nem minden intézkedésük mögött a rosszindulatukat kerestem. Az emberségesség otthon is nagyon sok helyen megvan..., nyilván van ezernyi ellenpélda, és igen, ott változtatni, fejlődni kell, és jó, ha kiderülnek ezek a dolgok.
G.Á.-val továbbra sem tudok mit kezdeni (bár az ítéletet én is soknak tartom). Az otthonszüléssel alapvetően nincs bajom, mindenkinek a maga ügye, csak sajnos nálunk szétválaszthatatlan G.Á.-től, akit én egyáltalán nem tartok ártatlannak. Na, mindegy, a jelenlévők közül mindenki ismeri nagyjából, hogy mit gondolok róla, dacára egy-két általam igazán kedvelt embernek, akik vele szültek otthon és istenítik. (Egyébként teljesen véletlenül elkezdtem olvasni egy lány blogját (Adának írtam is róla), aki a negyedik gyerekével Angliába ment, hogy az otthon születhessen meg, a szülés nagyjából skype-on zajlott G.Á.-val, mert a helyi bábák nem érkeztek ki időben... A lány szerintem végletekig lekezelően ír nagyjából mindenről és mindenkiről, ami/aki kórházhoz köthető, aki túlhord, és megendedi, hogy beindítsák a szülést, az kb. maga a tudatlanság és ostobaság, stb. na engem ez akaszt ki mindig, illetve ez is. Mert ez igenis nem a sokat hangoztatott szüljön mindenki úgy, ahogyan akar, hanem az iszonyatos pökkhendiség és nagyképűség, hogy Ági és mi tudjuk, hogy mi az igazság, a többiek meg mind sötétek.
Na, vége az ebédszünetemnek, és igazából a másik poszthoz akartam írni, hogy Tomi mennyire szép a fotókon, és nagyon jó volt ilyen részletesen olvasni róla.

magam is meglepődtem, hogy én írtam ezt a bejegyzést :-)
azt hiszem tényleg minden szülés mást és mást hoz ki az emberből.
ha J. szülése után beszélek valakivel, - sőt, az utolsó pillanatig még, amíg Zs.-val nem indultam a kórházba - akkor azt mondom: a körülmények másodlagosak, tök mindegy ki mit dumál, nem igazán érdekes, hogy milyen a szülőszoba, igazából szülésznő sem nagyon kell, lényeg, hogy ha gond van, ott legyen az orvos.
most ezeket másképpen gondolom eléggé. de amúgy tényleg nem akarok én itt minden magyar kórházat lehúzni, egészen biztos, hogy vannak más szellemiségű helyek, és jómagam is ismerek más szellemiségű szülészorvost is.
az kétségtelen, hogy az otthon szülésről is egészen mást gondolok már, mint az első, vagy akár a második szülés után... na, majd ezekről egyszer jól elbeszélgetünk egy nagy kancsó mentás limonádé mellett... úgyis folyton ilyenekről beszélgetünk :-)

Alig várom!!!:)))