Tomi tegnap óta itthon van, köhögéssel - ma egyébként már sokkal jobban - . én pedig ma estére azt éreztem, hogy igazából nem is lenne időm szülni.. :-) mindkét nap rohanva telt: pakolás, könyvtár, aludni próbálás, doktornő-inhalálás, itthon pakolás - a megállás nélküli pakolás, bármi látható eredmény nélkül hamar visszatért. 

ma julcsióvodába, ctg, orvosravárakozás - kórházi hangulatot egyre rosszabbul viselem - tomiért zolimunkahelyére, rántott sajt sült burgonyával! - alvás (na ez jól ment mindkettőnknek), orvos-inhalálás, pszi, haza, vacsorafektetés...

és végeanapnak.

azon a napon szombaton, amikor ámokfutásszerűen lerohantam a gyerekekért Hidvégre, azon a reggelen éreztem, hogy a bent lakó pedig a fejecskéjét valószínű behelyezte a helyére, amit a medencekörnyék csontozatának nagy feszülése, valamint, épp ahogyan azt írják, a járás és a lélegzés könnyebbedése jelzett...

aztán egyszer csak tegnap rájöttem, hgoy kievickélt onnan újra. és újra nehezebb lett a járás, és ami érdekes, ma még külső szemlélő is konstatálta, hogy mintha feljebb lenne a hasam. igen.

aztán ezen kesergésem után nem sokkal ma este megint ereszkedést éreztem. ki érti már ezt.. nehéz is így "kívülről" eldönteni, hgoy akkor most valójában mit is csinál odabenn.

most például élénken helyezkedik.