Vékony - kiskanállal ügyesen lekanalazható - tejszínréteggel fedett tej, puha sajt, kicsit folyós tejföl, mátraaljai kéményes házikó képét idéző füstös kolbász és szalonnaíz, erdei gomba és a többi...
amit annyira szeretek ezekben, talán éppen ugyanaz, ami sokakat riaszt, a mindig változó. a tej mindig egy kicsit más ízű, a tejszín hol abbahagyhatatlanul finom, hol bosszantóan savanykás, a tejben néha tejszín csomók válnak ki, amitől furán néz ki, a kolbász néha füstösebb, néha kevésbé aromás. nem lehet kétszer ugyanolyan. és ez annyira jó, és annyira igazi!
természetesen Z. születésnapi desszertjeihez is a házi tejszínből - ami ezúttal kifogástalan volt -, kimért krémsajtból, nem tudom honnan kapott sütőtökből, és az egyenesen Baliról érkezett vaníliarúdból használtam. Igaz, a mangószósz egy zacskóban volt, de az íze valóban olyasmi, mintha frissen passzíroztuk volna.
receptek innen, Zoli által választott helyről:
http://imbisz.blogspot.com/2011/11/gyombermania.html
és
http://imbisz.blogspot.com/2011/08/szeder-szajban.html
A szeder helyett mangószósz (fahéjjal, szerecsendióval és barna cukorral ízesítve) saját ötlet volt.
Elég jól sikerültek, és a szokatlan ízek miatt a gyerekek sem sokat ettek belőlük, így szinte mindent a felnőttek fogyasztottak el. :-) később kiderült, hogy Z. másik gyömbértortára gondolt, amin mézes krémsajt helyett fehér csoki öntet van, de senki sem bánta, hogy így alakult...
és ilyenek lettek:
Julcsi még reggel, a kép szélén látható fatortával indított, amin mindig öt gyertya van, és mégis minden születésnapra jó. és minden születésnapon szerepel is. sokszor, egymás után ünnepelve, egymást. rengeteget játszanak vele :-)
