Nap, mint nap meghatódom azon, hogy a gyerekeim gondolataiban, érzéseiben mennyire jelen van a születendő kistestvérük. Rengetegszer beszélnek róla, hogy mit hogyan fognak csinálni, illetve fogunk csinálni. Pedig én magamtól - szerintem - nem emlegetem kifejezetten sokat a témát.
Julcsit, mint említettem leginkább a szülés, születés érdekli, de az utóbbi időben határozottan sokat kezdett babázni is. Ma hazafelé egy elágazó szárú (csuzli szerű) botot hozott magával, aminek két végét ketten fogtuk, és azt kérte, hogy örökre tartsuk meg, mert akkor a kicsi szárát majd a kistesó foghatja, és akkor ez egy családi bot :-)
Tomi azzal foglalkozik legtöbbet, hogy miket ad majd kölcsön, mit hogyan oszt meg a kishúgával. Julcsi néhány ruháját tervezi kölcsönadni, Tomi a medvéjének a kis takaróját szeretné odaadni nagylelkűen.
Hogy aztán valójában mi lesz, az persze teljesen kiszámíthatatlan. egyelőre töltekezem ebből az idillien pozitív hozzáállásból.
Egyre jobban rajonganak mindeközben Zoliért, Julcsi sokat bújik, Tomi pedig keresi a közös programlehetőségeket...
