Tegnap reggel a rádióban beszélgettek az egyházügyi törvény kapcsán a a Krisna-tudatú Hívők Közösségéből valakivel (nem hallottam a nevét). A riporter folyamatosan provokatív kérdéseket tett fel, kiforgatta a szavakat, és úgy tűnt, mint aki mindenbe beleköt - tán épp csak azért, hogy jobban kiderüljön, hogy a provokáció itt nem működik?
Mindeközben, a kérdésekre válaszoló krsna-tudatú hívő teljes nyugalommal és természetes magabiztossággal válaszolt mindenre. Nem hallatszott elfojtott indulat, düh a provokációval szemben, védekezés, semmi ilyesmi...
vártam, hogy mikor mérgesedik fel, hogy a politikusokhoz hasonlóan valamiféle játszmába megy bele, védekezni, meggyőzni, érvelni, vádaskodni kezd, de nem következett semmi.
nem is a konkrét szavak, inkább a szavak közötti tér és a hanghordozás.
egyszerű nyíltság volt a hangjában, kíváncsiság - vajon mi lesz a következő kérdés - és igyekezet hogy érthető válaszokkal szolgáljon. amiről beszélgettek, az nem a vallásukról, nem a hitükről szólt, hanem mindennapi kérdésekről, adminisztrációról, jogi dolgokról. mégis öröm volt hallgatni.
