(Eckhart Tolle)
A bejegyzés eredeti címe: A jegesmedve lett volna. és arról írtam volna benne, hogy az utóbbi napokban az egyik legérdekesebb állatkerti élményemet éltem át, ami a jegesmedve etetése volt.
önmagában nem volna oly kiemelkedő, hogy a medvéknek halakat dobnak be és ők azokat megeszik, csakhogy a halakat a vízbe dobták, ahova az óriási testű szőrös állat beugrott, mi pedig az üvegen keresztül néztük, ahogy tőlünk alig néhány pár méternyire úszik, az arcunktól fél méternyire rugaszkodik el az üvegtől az óriási szőrös talp. valahogy így (nem saját kép):
viszont nem erről írok. az idézetet, amit az elejére biggyesztettem épp most olvastam egy e-mailben, és az jutott eszembe, hogy hátha segít a ma is felmerült helyzettípusban: Gyerekek valamiért küzdenek, én egyre idegesebb vagyok, érzem a szétesést, indulni kéne, egyre nagyobb a feszültség, mondom, hogy nem lehet (mai napon épp Tominak) erre T. belémrúg egy nagyot, amin én nagyon kiakadok, szó nélkül mindenkit kirakok a folyosóra, rossz kedvűen elindulunk az óvodába, az utcán T. tovább próbál rugdosni: térden rúg, meg bokán, én próbálom távol tartani, járókelők próbálnak elférni, én egyre rettenetesebben érzem magam. (a gyerekek nem tudom hogy érzik magukat, mert magammal vagyok elfoglalva). ez a szitu. és csak azt tudom, hogy ennek a kezelése így nagyon nem jó, de a helyzeten belül nem tudok cselekedni.
persze rengetegszer pedig tudok, megoldom, másképp csinálom, más irányba megyek, stb. de egy-egy ilyen is óriási kudarc, hiába oldok meg másik 10 helyzetet naponta.
A gyorspara:
meglepően félelemmentesen zajlik ez a várandósság az előzőekhez képest. ami persze nem azt jelenti, hogy nincsenek szorongások, de az előző kettőhöz képest, amikor ezen időszakban már rég a koraszülés téma foglalkoztatott és a gyakori hasfájások, most, bár a hasfájások szerintem nem sokkal ritkábbak, valahogy nem gondolom, hogy nagy probléma lenne velük.
viszont tegnap a fejembe vettem (már tegnapelőtt elkezdtem belevenni a fejembe), hogy kevesebbet mocorog a gyermek, mint az korábban. aztán tegnap egész du. nem éreztem mozogni (nyilván pihent), és estére már annyira pánikba estem, hogy gyorsan beszaladtam a Jánosba, hogy vizsgálják meg. Persze, hogy odafele menet már mozgolódott, az egy óra hosszat tartó ctg alatt pedig már aktív volt teljesen - ezalatt az ügyeletes orvos elment és egy komplett műtétet is levezetett- majd miután visszatért közölte, hogy a ctg gyönyörű, minden rendben.
lehet, hogy kikerülhetetlen egy-egy ilyen pánik?
van valami egyébként ezzel a 30-34 hét közötti időszakkal nekem, mert T-val is ekkor voltam kórházban görcsökkel, J-val ezekben a hetekben volt egy kísérteties éjszakám Horányban a Szentendrei szigeten, kórházaktól távol, egyedül egy szobában, szabályos 10 perces görcsökkel, most meg ez a para.
érdekes.
