A helyzet az, hogy jócskán elszoktam attól, hogy a gyerekeimmel egész nap egyedül vagyok itthon. a délutáni, óvoda utáni pár óra mindehhez képest smafu. 

Igaz persze, beteg, gyógyszeres kezelés alatt álló gyerekekkel, akikkel a hideg és rossz levegő miatt napokig ki sem mozdulhatok ez valószínűleg valóban nem egyszerű. minden esetre a naponta estére (8 óra) elég érdekes állapotban voltunk mindannyian. - különösen én -

így aztán azzal biztattam magam a hét során, hogy mennyire klasszul játszadoznak időnként hosszú percekig, milyen vicces és aranyos dolgokat mondanak, milyen jól lehet már velük tevékenykedni (rajzolás, festés, társasjátékozás), és ha már egy szemhunyásnyit sem alszanak délután legalább milyen jó korán lefekszenek...

persze az ilyen éjszakák jó néhány keléssel fűszerezettek (láz, köhögés, teázás, stb.) de még ebben is találtam meghittséget. pl. amikor két kis forró gyerek botorkál át az ágyunkba és fészkeli be magát, két kis pohár tea melegszik a fűtőtesten, és két édes kisgyerek szuszog egészen délelőtt 10ig. 

Végül is a két gyerek fekszik reggel az ágyunkban is szinte már nosztalgikus érzés...

Származási hely: egyéb

és is ha a szükség úgy hozza, négyen is el lehet aludni 2,8 m2-en :-)