Egy ideje - kb. az új óvodai év kezdete óta -
határozottan sokat és békésen játszanak a gyerekek együtt.
gyakran hosszabb időre (nálam 10-15p már annak számít) teljes egyetértésben, de legalábbis nagyobb konfliktus (fejbeverés, padlóhoz vágás, stb.) nélkül játszadoznak.
ez öröm számomra.
a nagy egyetértéssel együtt a csibészi összefogás sem csökkent, időről időre teljes fejetlenség alakul ki, rohangálnak, dobálóznak, kiabálnak, Julcsi engem ütöget, rosszabb esetben rugdosni próbál - én védekezem...-
majd a csúcspont egy össznépi ordibálásban testesül meg, amelyben addigra én vagyok a leghangosabb. Olyankor már nem olyan jó a hangulat.
Julcsi érdeklődése a ló témakör iránt töretlen, sőt mondhatni felfelé ívelő. Ló, póni, pegazus, szárnyas póni, élő ló, stb..
Ezt mintázza a ma reggeli eset:
Reggel a hírek után valaki az OTP-vel kapcsolatosan beszélt, amikor Julcsi egyszer csak lelkesen felkiáltott:
- Tomi!! Lótépéről beszéltek a rádióban! :-))
