Pénteken véget ért a triatlon tábor, ami egy versennyel zárult. Tomi, a korcsoportján belül, ami három kisfiút jelentett első lett, óriásit küzdött. Nekem legjobban az úszás része tetszett, a bringázáson alig mertem odanézni, úgy tepertek, a futáson T. egy méter után elvágódott, de vérző sebével mit sem törődve felpattant, és óriási erővel futott tovább a pályán. 

ÚSZÁS

FUTÁS

Én persze alig bírtam ki, hogy el ne sírjam magam, az egész alatt. Ahogy ezek a pici gyerkőcök koncentráltak, az egyik kislány már a medence szélén sírni kezdett, hogy ő mégsem akar indulni, a másik kisfiú a végén, hogy nem tud kiúszni, aztán szegény a futásnál levágott egy kicsit a pályából, és visszaküldte az edző (abszolút igazságosan, na de akkor is szívszorító volt, ahogy elsírta magát...)

Tomi azt a délutánt és a rákövetkező napot az aranyéremmel a nyakában töltötte :-)

Származási hely: 2011.06.itthon

Ugyeneznap történt, hogy 2-3 hónap "rákészülést" követően eljutottam tangózni, amire valóban február óta készültem, amikor egyszer csak megéreztem :-)) hogy most ez következik a táncolásban. na, és azt hiszem, tényleg ez következik. már csak meg kell oldani, hogy el tudjak járni, ami a legnehezebb része.

A kamaraerdei egy hétben a legjobbak a reggelek voltak. Nagyon élveztem, hogy kettesben mentünk ki T-val a 41es villamoson, kifelé szinte üres villamos, zötyög a fák és házak között, aztán vissza, már egyedül, verseskötettel vagy anélkül... 30 perc nyugalom a napban. nagyon jó volt!