Az utóbbi két nap (vagyis a tegnap és az azelőtt) a türelem próbatételeinek napjai voltak. amit vasárnap leírtam, azt jól ki lehetett próbálni. Jól ismert kifejezéssel: Tomiba a kisördög bújt a játszón. Ismeretlen gyerekek közt elkezdte mondogatni, hgoy más nem mászhat fel, az csak az övé, valóban nem engedett át másokat, majd nekiállt homokot szórni a gyerekekre - kapott az alkalmon Julcsi is, gyorsan ő is szórt egy kicsit... másnap reggel fejbe vágott T. amikor kicsit idegesen szóltam rá, hogy most már jó volna ha felvenné a cipőjét. A kicsit jobb volt, de akkor is éreztem, hogy mindjárt, mindjárt nem bírom, de bírtam :-)

úgyhogy maival együtt három nap, hogy nem kiabáltam velük, ami az utóbbi egy évet alapul véve határozottan szép időtartam. hurrá. egyébként az ideges kiabálástól egy fikarcnyit sem csökken a feszültségi szintem, az övék ellenben növekszik, amitől meg aztán az enyém is tovább, és így tovább, lényeg, hogy nagyon nem éri meg.

Most alszanak :-) Ilyenkor szinte látom, ahogy feldolgoznak. a sok-sok mindent, ami egész nap, és a napok sokasága alatt történt velük. Az alvásról Zoli úgy tartja,hogy akkor növekszenek a gyerekek .-) Én meg úgy, hogy ilyenkor gyarapszanak lelkileg, szellemileg. Nézem őket, és tényleg annyira fantasztikus ez a két kis kisimult arc, ahogy csak szuszognak, szuszognak sok-sok órán keresztül.

megyek lelkileg, szellemileg és testileg gyarapodni :-)