régebben úgy volt, hogy voltak autók a parkolóban, és jó pár egyesületi busz, meg emberek, akik a távolsági buszokról leszállva a versenyközpontig gyalogoltak, vagy felvették őket az autósok.

most úgy van, hogy egyetlen egyesületi busz sincs, távolsági busznak se híre se hamva, van viszont töménytelen mennyiségű autó füvön, földön, erdőszélen.

különös egy dolog ez tulajdonképp. a tájfutás, a természetközeliség, az erdő, miközben több száz autó (beleértve adott esetben minket is) odapöfög és szerte széjjel taposva a füvet helyet keres magának.

Származási hely: 2011febr-márc

 Az idő szép volt, Tomi pedig rendkívül lelkes. Olyannyira, hogy összesen hétszer! futott a gyerekpályán, néhányszor a hosszabbon, néhányszor a rövidebben, és a végén még a rövidebb pályát jelölő zászlókat is beszedte..

Származási hely: 2011febr-márc

Természetesen (mézeskalács)érmeket is kapott, amiket Julcsi később egy óvatlan pillanatban elfogyasztott ...

Származási hely: 2011febr-márc

 miután a saját jól megérdemelt érméből már semmi nem maradt.

És barátkoztak Lénával és Hannával is, akik már nagy tájfutók (4é és 5,5é) és térképes pályákon is futnak, (édesanyjuk korábbi sikereihez méltóan :-)

Származási hely: 2011febr-márc

Ezen a nosztalgikus versenyen az utolsó pillanatban még Tibivel is összefutottam, aki szintén sok idővel előtt igazán jó barátom volt, és most szintén kisgyerekkel és feleséggel és autóval jön már versenyre. különösek ezek az időugrások/keveredések.

Tomi lelkesedéséből és büszkeségéből kiindulva máskor is megyünk még versenyre. Következőnek remélem már térképes pályán! 

Származási hely: 2011febr-márc

(bár T. kijelentette, hogy ő a továbbiakban is kizárólag Zolival szeretne kimenni a pályára, hiába bizonygattam neki, hogy én bizony milyen tapasztalt tájfutó vagyok :-)