Rengeteg mindenről tudnék írni, de először leírom, amit már több mint egy hete le kéne jegyezni, hogy Tomi olvas. Ez nagyon vicces és egyben extatikus élmény volt elsőre, valamikor december közepe táján történt, hogy észre vettem, hgoy T. már nem csak egyenként a betűket olvassa el, hanem elkezdett összeolvasni. akkor írtam neki néhány egyszerűbb szót papírra, azokat elolvasta, aztán néhány nehezebbet is (így pl. Zentán és mandarin, amiket szintén elolvasott, és teljesen belelkesültünk mindketten, T. visítozva kérte, hogy írjak még és még és nehezeket, én meg sorra használtam el a papírokat...
Azóta már kezdem megszokni, hogy egyre jobban megy neki, így ma szólt, hogy azonnal menjek, mert a vonatos újságjában el tudta olvasni, hogy Nyugati pályaudvar :-) de az előtte lévő szót nem.
én vérszemet kaptam (azaz vérgondolatot), amelyben elképzelem, hogy magának olvasgat esténként, sőt mitöbb időnként Julcsinak olvas mesét...:-)
ezt a lehetőséget még nem említettem neki.
Viszont van még egy lelkesítő dolog, ami pedig az alvással kapcsolatos, és szintén a karácsonyi készülődés idejére vezethető vissza, mégpedig, hogy végre valahára eldöntöttem, hogy egyedül fognak esténként elaludni (tudom, már volt egy ilyen bejegyzés korábban, de aztán visszatáncoltam, és ismét hosszú altatásokba kezdtem). Most azonban amikor az ajándékokkal szöszmötöltem valóban nem tudtam megengedni magamnak, hogy minden este elaludjak Tomi mellett, majd éjszaka átvánszorogjak az ágyamba, úgyhogy döntöttem.
annyi még van, hogy amíg el nem alszanak, nyitva van az ajtó és én a kanapén ülök, no, de ez a legkevesebb...
nos ilyen jó dolgok vannak. és még az, hogy a karácsony előtti napok ijesztő mélysége úgy tűnik a karácsony elmúltával megenyhült, nem ránt magával és élni enged végre...
köszönöm mindenkinek aki tartotta bennem a lelket, bár úgy érzem a legtöbbet saját magamnak köszönhetem, aki bíztam abban, hogy jobb lesz, és kitartottam és nem kértem gyors segítséget a gyorsan előkapható emberektől és nem akaszkodtam másokra... (azt hiszem :-)
