A héten T. Sajóhidvégen telelt, gyógyult, pihent, stb. nehéz volt elengedni most, meg a hazajutása is sokáig bizonytalan volt, de végül minden rendben ment...
Julcsival pedig volt időnk egymásra (nekem rá). Rengeteget beszélgettünk, nyugodtan sétáltunk az óvodába és hazafelé, minden nap időben beértem a munkahelyemre !!! - ez nagy dolog, mert amúgy nem szoktam beérni.
Sütöttünk mézeskalácsot, főztünk egy s mást... és hisztinek nyoma sem volt. na jó, nyoma volt, de sikerült elébe kerülnünk.
Egyébként meg semmire sincs időm, de igyekeztem az ünnepi készülődést mégis részévé tenni a mindennapoknak, ami nekem igazán nehezen megy. Így idén először, készült adventi koszorú is, gyertyás és ajtóra akasztós is, meg a mézeskalácsból is kétszeri sütés. ennél több egyelőre nem ment. cserébe rumli van, kosz és veszekedés velem a rumli miatt. de azért egy öröm is, mert a koszorú és a mézeskalács már megvan, nem lehet visszacsinálni, még ha a tepsi a sütőpapírral ott is marad a konyha közepén..
a mézeskalácsból - ami nagyon finom lett - legbüszkébb a fűszerkeverékre vagyok, amit a rézmozsárban, ami Z. nagymamájáé volt, aprítottunk mindenféle fűszerből.
így mennek a 7köznapok. és készítettem mindenről képet, amik még nem tudom mikor kerülnek a blogra.
