T: Anya, úgy érzem, mindig ritkán azért fáj a hasam, mert hiányzol nekem!
Mmmmm. ezzel meg is volna a galád betegség pszichés komponense, amely talán nem is olyan jelentéktelen összetevő ezúttal, tekintve, hogy a hasfájásos betegség, ami családunk többi tagját teljesen elkerülte, épp egy nappal azután kezdődött, hogy három napig nagyjából csak aludni jártam haza.
Kedves Tomuskám! még jó, hogy ma volt idő együtt lenni.
A betegséget amiből már csak egy kis gyengeség - meg persze az amúgy meglévő nátha és köhögés - maradt, egy BK-es ebéddel zártuk le, mivel Tomus a könyvtárból kifele jövet már igen éhes volt. Ezektől a kajáktól én még ép gyomorral is émelygek, a megevéstől számított fél óra múlva, úgyhogy ha T-nak nem lesz baja, akkor biztosan tényleg rendbe jött.
A kép külön kérésére készült úgy, hogy azt mondja közben: há-há -hááá
.jpg)
