Nincs alkalmam írni mostanában... sőt, szégyenszemre, a barátokról sem olvastam hosszú ideje.. De azért persze rágcsálgatom a gondolatokat (így pl. az altatással kapcs. hozzászólásokat).
Ami van: szép idő, gyönyörű napsütés... sok kint lét... Julcsi arcán seb... rakoncátlannál is csintalanabb gyerekek... sok munka... arcüregtisztítás (aminek kínomban a pofamosás nevet adtam), de legalább nincs kínzó arcüreggyulladásom...
Van ovi, ami jól megy, a gyerekek szeretik, bár reggel nagy a nyűgösködés. minden reggel. minden reggel történik valami...
Az agyam tompa, így gondolatok helyett álljon itt két idézet, kedvenc gyakorlati gyerekhasználati kézikönyvemből...
"Csodálatos szülő voltam, mielőtt gyermekeim születtek volna. Nagy szakértelemmel tudtam megmondani, hogy mások milyen hibákat követnek el gyerekeik nevelésekor. ... Aztán megszületett a három gyerekem.
A gyerekekkel való együttélés szerénységre neveli az embert. Minden reggel azt mondtam magamnak, hogy ez a nap más lesz, mint a többi, de aztán az a nap is olyan volt, mint az őt megelőzők...."
"A gyerekek többnyire hangosan és világosan a tudomásunkra hozzák, ha valami bajuk van. Nálunk is minden nap zajos színházi előadáshoz hasonlított. Ha eltűnt egy játék, 'túl rövidre' sikerült a frizura, dolgozat volt az iskolában, nem állt jól az új farmer, vagy összevesztek a testvéreikkel - ezek bármelyike annyi könnyet és heves érzelmet váltott ki, ami egy háromfelvonásos drámára is elegendő lett volna. Ilyen helyzetekben sosem volt hiány.
A színházban azonban a végén lehull a függöny, és a közönség hazamehet. A szülőknek nem adatik meg ez a luxus. Kezelnünk kell ezt a rengeteg fájdalmat, dühöt és frusztrációt. És mindeközben a józan eszünket is meg kell őriznünk."
A.Fabler & E.Mazlish: How to talk so kids will listen and listen so kids will talk (Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje)
