Kányádi Sándor: GyermekkorHóharmaton mezítláb jártam,ólmos esőben bőrig áztam,éjjel az erdőn, félelmemben,hol sírtam, hol meg énekeltem.S mindez úgy tűnik- most, hogy emlék-,mintha egy tisztás szélén mennékfütyörészve, hol alkonyatkorőzek ittak ezüst…