mostanában...
 |
| From 2010 január |
az jött a szokásba, hogy ahova fel lehet mászni, ott pár másodperc alatt fenn teremnek...
nem is volna ezzel nagy gond, hiszen végül is a mászókákra is felmásznak a téren. Ami miatt mégsem kedveltem meg ezt a szokást, az a balesetveszély, ugyanis a bútorok, sajnos - vasbeton falak lévén - kevés kivétellel, nincsenek a falhoz rögzítve.
 |
| From 2010 január |
Így aztán, amikor a könyvekkel teli polcba kapaszkodnak, vagy erre az ingadozó ikeásra kapaszkodnak fel, az nem tölt el kifejezett megnyugvással. sőt..
nem beszélve arról, hogy, míg Tominál fel sem merül bennem, hogy leesne valahonnan, ahova elkezd felmászni (igazából ránézésre úgy mászik, mint egy technikás, gyakorlott mászó, a legprofibb fogásokkal és a legnagyobb biztonsággal), Julcsi, bár nagyonügyes, és klasszul felkapaszkodik mindenhova, azért előfordul, hogy "ott marad" helyzetekben.
Ekkor a rendkívül vicces:
-Mi lesz Julcsival? Anya, mi lesz Julcsival?? mondatot dobja be, kicsit megszeppent hangon.
És az is előfordul, hogy meggondolatlanul kezd bele műveletekbe.
 |
| From 2010 január |
Így aztán a kisszoba ablakára biztonsági zár került, a 180 cm magasra pakolt krémek egy alapos kikenegetés után egyéb helyre kerültek, és így tovább...
persze Z. szerint pl. nem kéne lefényképeznem ilyenkor őket... mert még úgy tűnik számukra, mintha egy kicsit tetszene az anyjuknak, amit csinálnak :-)
