Meg azt sem gondoltam volna, de tényleg álmomban sem, hogy a gyerekeimet Cirmikémnek, Cicamicának, Bungyurkának, Bambinak, Bambusnak... stb (hogy csak az enyhébbeket említsem) fogom becézgetni. Mindig is úgy képzeltem, hogy ha pl. a fiamat Tamásnak fogják hívni, akkor én Tamásnak fogom nevezni, maximum Tominak, de semmi esetre sem Drágám, Édesem, Bocikám, és egyéb neveken. Na, ezeken tutira nem fogom. Van neki rendes neve.
De. mégis nevezem ezeken. sőt... :-)
érdekesek voltak a hozzászólások! igen, akinek tesója van (akivel együtt élt gyerekkorában) az persze teljesen más, és biztosan más a gyerekekhez való viszony is! eleve a többgyerekhez. jó lehet.
fő nehézség nekem ez a többfelé figyelés. mert nekem az agyam nem olyan, de tényleg, én egyszerre egyfele, (vagy még az sem), de többfele semmiképp. na, hát ezt ehhez képest most minden pillanatban gyakorolni kell. de hiába gyakorlom keveset fejlődtem e téren. vagy legalábbis a stressz megvan.
arra meg, hogy a férj háttérbe kerül? igen, ez egy nagyon jellegzetes probl. (sokat olvastam róla :-)) sztem a férj felfogásán kell csiszolni egy kicsit :-)) nem háttérbe kerül, épphogy előtérbe. sokkal nagyobb felelősség, több feladat, többet tudja támogatni a feleségét, nagyobb szükség lesz rá, mint valaha, akkor lesz igazán férj, férfi... :-)) stb. hülyeségek... nemtom. nálunk nincs ilyen, vagy legalábbis másképpen.
most nem jut eszembe az a rengeteg fontos érdekesség, ami délelőtt járt a fejemben :-(
