Mondjuk azt nem gondoltam, hogy Julcsi is ennyire fogja élvezni. kb. 15percen keresztül térdelt a hóban és a tenyerével lapogatott egy hóembernek nem nevezhető, de eredetileg annak induló dombocskát. majd egyszercsak fogta magát, felállt,elment egy bokorhoz, és botot hozott (gondolom orrának, vagy ilyesmi).
na jó, csináltam egy fejszerűséget, továbbindultunk. Mivel Tomi visszaszaladt és a fejnek nem éppen nevezhető gombócka ledőlt, Julcsi addig nem tágított, míg újabb fejet nem raktam, két kezet botból, majd ő rendkívül fontosan odament, párat lapogatott a tetején, és akkor tovább indulhattunk... :-)
Egyébként a kisdombhoz, nem vissza. megyünk, megyünk, Tomi a szánkón, Julcsi tapossa a havat mellettem.. kisebb nyöszörgés, kezem rángatása...
Julcsi, mi a gond, visszamenjünk? (fejrázás). Hazamenjünk (sűrű fejrázás). A dombhoz szánkózni? (Öőő, Öőőő ..)
Dombon szánkóztunk. Sokat.
 |
| From 09_02_15től |
Hárman csúsztunk, ketten csúsztunk, más is csúszott, jó volt!
Elalvás jelenleg (délutáni):
Lehet, h mégis érdemes volna felkeresni egy pszi-t. ugyanis már attól, h múlt héten R-val beszélgettem, miután kudarcba fulladt Tomialtatásom után ő 5p alatt elaltatta szimpla mellette fekvéssel, szóval a beszélgetés óta sokkal jobb.
Másnap leplezett idegességgel, de sikerült (idegességben rohadtul ki lehet merülni), azt követő nap kevésbé idegesen, majd hétvégén nyugodtan és ma is.
Mindketten az ágyukban fekszenek hálózsákjaikban, egy Boribont elmesélek, majd az átellenes sarokban énekelem a Bóbita verseskönyv különböző verseit valahonnak szedett, vagy magam által költött dalamokkal. valahol a Csiribiri táján már eldől hogy mi lesz...
ez a jelenlegi állapot. nem múlt, nem jövő. most épp :-)
