Álmom tegnap éjjel:
Egy ház sokadik emeletéről készülök lemenni, egy viszonylag keskeny csigalépcsőn. Valahogy megjelenik Cs. megfogja a kezem, h segítsen lemenni, és lassan lemegyünk kb. 2 emeletnyit.. ott a lépcsőnek egyszer csak vége, és kb.15-20 m mélység van alatta (valahogy egy szikla tetejévé változott). Cs. mondja, hogy itt nem nehéz lemászni, forduljak csak meg és ő gyorsan le is mászik, majd néz felfelé és int, hogy induljak már! én azonban egyáltalán nem látok se lépést se fogást, egyáltalán nem értem, hogy hogyan tudott lemenni, és teljesen biztos vagyok benne, hogy én itt nem tudok lemászni. Ő hív, bátorít, (kicsit már türelmetlenül is), de nem indulok neki.
helyette nagy nehezen azért megfordulok és megpróbálok visszamenni - most már felfelé sem lépcső, hanem szikla, amin körbemenve le tudok menni a másik irányból. felmászok, majd le is megyek.
nézem szemből a sziklát: tényleg egyszerűen megmászhatónak tűnik. nem jövök rá, hogy hol van az a rész, ahol annyira lehetetlen lehet lemászni. fel is mászok egy darabon, majd ismét nem tudok lejönni, ugyanarrol a helyről (de ezt a helyet lentről egyáltalán nem fedeztem fel!) nagy nehezen tovább megyek, minden belassul, lassúak a mozdulataim, egészen különös érzés. tudom, h egy csúszás, egy rossz fogás és zuhanok. már nincs alattam senki aki elkapjon, megmentsen! most már egyedül csinálom. mászok felfelé, a kőzet helyenként mozog, nehezen jutok előre, hajszálon múlik - s ami érdekes, bár félek és remeg a lábam, kezem, valahogy mégis elfogadom ezt az állapotot és helyzetet.
feljutok, körbemegyek, nézem újra a sziklát, megint nem látom azt a helyet. nem értem. lentről egy simán mászható sziklának, szinte könnyű útnak tűnik. nem hagy nyugodni, újra kezdem. a legfélelmetesebb és kilátástalan helyzetből nem tudok továbblépni - beleébredek.
majd újra kezdem, miután visszaaludtam! és a nehéz pillanatban , mielőtt továbblépnék, vagy mielőtt zuhannék?? újra beleébredek, csak így tudom feloldani.
ennyire emlékszem. nem sikerült belül megoldani.