leírom, ami mostanában fejemben jár, képekkel mellékeletlenül.
Simon nagyon aranyos óriáskisfiú, stramm, erős gyerkőc, puha bőrű, selymes hajú... - van képem is a fényképezőn :-)
itthoni helyzet: Altatással nagy gondjaim vannak, konkrétan: katasztrófa, amikor én kísérlem meg altatni a gyerekeket. még külön külön is , de a kettőt egyszerre végképp nem megy. telik az idő, sírni kezdenek, nyafogni, én kisvártatva ideges leszek, valamelyik gyereket kihelyezem a másik szobába, idegesen járkálok, tiszta dili. Ma este viszont, miután T.nek meséltem, énekeltem, fogtam a kezét, simogattam, de egyszer csak kimászott, és a másik szobába ment, majd kérdeztem, h visszajön-e, elaltassam-e, de azt válaszolta , h apa ölébe! ekkor úgy döntöttem, h végképp Z-ra hagyom a dolgot, - aki elvállalta :-) és átmegyek Juli nénihez becsokizni az ischlereket, akkor a szobából keserves: anya, anyaaa, anyát szeretne tomi, neeem, csak anyááát... hangzott. .. Z. elmondta, h J.nénihez mentem, én már nem mehettem vissza, így hasonló zokogással átbaktattam Juli nénihez... mire hazajöttem persze aludtak, de mondta Z. hogy T. teljesen ki volt borulva.
szóval úgy érzem, kicsúsztak a kezeim közül a dolgok (ha ugyan bármikor is volt a kezemben) inkább eddig valahogy érzés alapján ösztönösen megfelelően álltam hozzá, és gördulékenyen ment, most pedig mintha valami nagyon megbomlott volna bennem és a viszonyulásomban is.) mondjuk ehhez van még hogy tényleg ki vagyok merülve és ez látszik is rajtam, feszült vagyok, Z-val is csomót veszekszünk, én pillanat alatt felkapom a vizet bármin, ő úgyszintén, aztán már csak folytatni kell... gyerkőcök meg hallgatják...T: Tominak ez nem tetszik! abba kell hagyni!
- na, most újfent elaludtam írás közben, aztán megint... szóval hirtelen ennyi, de alvással kapcs. még csomó mindent szerertnélk majd leírni!
